1. levél
Ez volt Char herceg levele Ellának az Elátkozott Ella című regényből. :)
Kedves Ella!
A türelmetlenség általában nem tartozik a gyengéim közé. De a leveleid kínoznak. Vágyat keltenek bennem, hogy felnyergeljek, és Frellbe vágtassak, ahol megmagyarázhatnád őket. Játékosak, érdekesek, elgondolkodtatóak és olykor komolyak. Magamon kívül vagyok az örömtől, mikor írsz, ugyanakkor gyötrődöm is. Keveset tudok a mindennapi életedről, arról, hogyan foglalod el magad. De nem bánom, élvezem a rejtvényfejtést. Viszont azt sem árulod el, ami igazán foglalkoztat: az érzelmeidet. Pedig én több ízben is utaltam szándékaimra.
Kedvelsz engem. Nem pazarolnál papírt és időt olyanra, akit nem kedvelsz. De azt hiszem, én azóta vagyok beléd szerelmes, amióta először találkoztunk édesanyád temetésén. Örökké veled akarok lenni, vagy még tovább de te azt írod, fiatal vagy a házassághoz, vagy túl öreg, túl alacsony és túl éhes - míg végül kétségbeesetten összegyűröm a levelet, csak hogy újra kisimíthassam, és tizenkettedszer is elolvashassam, rejtett jelentések után kutatva.
Apa folyton tudakolja, hogy van-e akár itt, Ayorthában, akár otthon fiatal lány, aki tetszik nekem. Nemmel felelek. Azt hiszem, még egy hibát be kell ismernem: büszke vagyok. Nem szeretném, hogy tudja, szerelmes vagyok, ha a vonzalmamat nem viszonozzák. Egész biztos, hogy elbűvölnéd és Anyát is. Rajonganának érted, akárcsak én.
Milyen szépséges menyasszony lesz belőled, bárkihez mész is bármikor! És milyen jó királyné, ha én leszek az a szerencsés! Ki más lenne ilyen bájos? Ki másnak van ilyen kifejező szeme? Ilyen hangja? Magasztalhatnám az erényeidet a végtelenségig, de azt akarom, hogy befejezd az olvasást és minél előbb válaszolj. Ma képtelen lennék Ayortháról vagy a hétköznapjaimról írni. Elküldöm ezt a levelet, és csak várok.
Szeretlek, micsoda megkönnyebbülés végre leírni ezt a szót!, szeretlek, szeretlek...
Char
2. levél
Ez Frederick Wentwoth kapitány levele Anne-nek Jane Austen Meggyőző érvek című regényéből. Komolyabb, mint az előző, de gyönyörű. Főleg, ha az ember az egész történetet végigolvassa.
Képtelen vagyok hallgatni. Szólnom kell magához, a rendelkezésemre álló módon és eszközzel. Belém hasít, amit mond. Kétség és remény közt gyötrődöm. Ne mondja, hogy elkéstem, hogy örökre elszálltak oly drága érzései. Hadd kínáljam fel ismét magam és szívemet, mely ma sokkal inkább a magáé, mint volt akkor, mikor nyolc és fél esztendővel ezelőtt majdnem összezúzta. Ne állítsa azt, hogy a férfi hamarabb felejt, mint a nő, hogy szerelme hamarabb kihűl. Soha nem szerettem mást, csak magát. Talán igazságtalan voltam, gyönge és sértődött bizonyosan, de állhatatlan soha. Maga, egyesegyedül maga hozott engem Bathba. Csak magára gondolok, csak magáért tervezek - hát nem tudja? Lehetséges, hogy nem fogta fel vágyaimat? Nem vártam volna ki ezt a tíz napot, ha úgy tudnék olvasni érzelmeiben, mint amennyire hitem szerint maga belátott az enyémbe. Most alig tudok írni. Minden pillanatban hallok valamit, ami levesz a lábamról. Halkra fogja a hangját, ám én ennek a hangnak minden árnyalatát ismerem, és nem veszítek el egyetlen szótagot sem abból, amit más meg sem hallana - jóságos, nagyon, túlságosan is kiváló teremtés! Igen, valóban igazságosan ítél meg bennünket. Hiszi, hogy a férfiakban is van igaz ragaszkodás és állhatatosság. Higgye hát, hogy forrón és megingathatatlanul ez él bennem.
F. W.
Mennem kell, s nem dőlt el a sorsom; de visszatérek ide, vagy követem társaságukat, mihelyt tehetem. Egyetlen szó, egy tekintet elég nekem, s tudni fogom, ott leszek-e ma este édesapja házában, vagy nem lépem át a küszöbét soha.
3. levél
És végül egy csodálatos levél Nicholas Sparks Szerelmünk lapjai című regényéből. Ebben Noah búcsúzik Allie-től, tehát alapvetően búcsúlevél, de olyan mély szerelem járja át... Imádom!
Kedves Ella!
A türelmetlenség általában nem tartozik a gyengéim közé. De a leveleid kínoznak. Vágyat keltenek bennem, hogy felnyergeljek, és Frellbe vágtassak, ahol megmagyarázhatnád őket. Játékosak, érdekesek, elgondolkodtatóak és olykor komolyak. Magamon kívül vagyok az örömtől, mikor írsz, ugyanakkor gyötrődöm is. Keveset tudok a mindennapi életedről, arról, hogyan foglalod el magad. De nem bánom, élvezem a rejtvényfejtést. Viszont azt sem árulod el, ami igazán foglalkoztat: az érzelmeidet. Pedig én több ízben is utaltam szándékaimra.
Kedvelsz engem. Nem pazarolnál papírt és időt olyanra, akit nem kedvelsz. De azt hiszem, én azóta vagyok beléd szerelmes, amióta először találkoztunk édesanyád temetésén. Örökké veled akarok lenni, vagy még tovább de te azt írod, fiatal vagy a házassághoz, vagy túl öreg, túl alacsony és túl éhes - míg végül kétségbeesetten összegyűröm a levelet, csak hogy újra kisimíthassam, és tizenkettedszer is elolvashassam, rejtett jelentések után kutatva.
Apa folyton tudakolja, hogy van-e akár itt, Ayorthában, akár otthon fiatal lány, aki tetszik nekem. Nemmel felelek. Azt hiszem, még egy hibát be kell ismernem: büszke vagyok. Nem szeretném, hogy tudja, szerelmes vagyok, ha a vonzalmamat nem viszonozzák. Egész biztos, hogy elbűvölnéd és Anyát is. Rajonganának érted, akárcsak én.
Milyen szépséges menyasszony lesz belőled, bárkihez mész is bármikor! És milyen jó királyné, ha én leszek az a szerencsés! Ki más lenne ilyen bájos? Ki másnak van ilyen kifejező szeme? Ilyen hangja? Magasztalhatnám az erényeidet a végtelenségig, de azt akarom, hogy befejezd az olvasást és minél előbb válaszolj. Ma képtelen lennék Ayortháról vagy a hétköznapjaimról írni. Elküldöm ezt a levelet, és csak várok.
Szeretlek, micsoda megkönnyebbülés végre leírni ezt a szót!, szeretlek, szeretlek...
Char
2. levél
Ez Frederick Wentwoth kapitány levele Anne-nek Jane Austen Meggyőző érvek című regényéből. Komolyabb, mint az előző, de gyönyörű. Főleg, ha az ember az egész történetet végigolvassa.
Képtelen vagyok hallgatni. Szólnom kell magához, a rendelkezésemre álló módon és eszközzel. Belém hasít, amit mond. Kétség és remény közt gyötrődöm. Ne mondja, hogy elkéstem, hogy örökre elszálltak oly drága érzései. Hadd kínáljam fel ismét magam és szívemet, mely ma sokkal inkább a magáé, mint volt akkor, mikor nyolc és fél esztendővel ezelőtt majdnem összezúzta. Ne állítsa azt, hogy a férfi hamarabb felejt, mint a nő, hogy szerelme hamarabb kihűl. Soha nem szerettem mást, csak magát. Talán igazságtalan voltam, gyönge és sértődött bizonyosan, de állhatatlan soha. Maga, egyesegyedül maga hozott engem Bathba. Csak magára gondolok, csak magáért tervezek - hát nem tudja? Lehetséges, hogy nem fogta fel vágyaimat? Nem vártam volna ki ezt a tíz napot, ha úgy tudnék olvasni érzelmeiben, mint amennyire hitem szerint maga belátott az enyémbe. Most alig tudok írni. Minden pillanatban hallok valamit, ami levesz a lábamról. Halkra fogja a hangját, ám én ennek a hangnak minden árnyalatát ismerem, és nem veszítek el egyetlen szótagot sem abból, amit más meg sem hallana - jóságos, nagyon, túlságosan is kiváló teremtés! Igen, valóban igazságosan ítél meg bennünket. Hiszi, hogy a férfiakban is van igaz ragaszkodás és állhatatosság. Higgye hát, hogy forrón és megingathatatlanul ez él bennem.
F. W.
Mennem kell, s nem dőlt el a sorsom; de visszatérek ide, vagy követem társaságukat, mihelyt tehetem. Egyetlen szó, egy tekintet elég nekem, s tudni fogom, ott leszek-e ma este édesapja házában, vagy nem lépem át a küszöbét soha.
3. levél
És végül egy csodálatos levél Nicholas Sparks Szerelmünk lapjai című regényéből. Ebben Noah búcsúzik Allie-től, tehát alapvetően búcsúlevél, de olyan mély szerelem járja át... Imádom!
Drága Allie!
Nem tudom, mi mást mondhatnék, mint azt, hogy múlt éjjel nem jött álom a szememre, mert rájöttem, hogy köztünk vége mindennek. Szokatlan érzés ez, amire sosem számítottam, de ha belegondolok, nem is lehet más vége a kapcsolatunknak.
Te és én nem vagyunk egyformák. Más világban élünk, mégis te tanítottad meg nekem, mi az igaz szerelem. Te mutattad meg, mit jelent törődni valakivel, és ettől én jobb ember lettem. Szeretném, ha ezt tudnád.
Nincs bennem keserűség a történtek miatt. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy ami köztünk volt, igazi volt, és nagyon örülök, hogy legalább egy kis időre együtt lehettünk. Ha a jövőben, egy új életünkben, valamikor még találkozunk, örömmel rád mosolygok majd, és eszembe jut, milyen is volt az a nyár; amelyet együtt töltöttünk a fák alatt ... amikor tudásban és szerelemben gyarapodtunk. És talán egy pillanatra te is ezt érzed majd, visszamosolyogsz, és gyönyörűséggel őrzöd meg közös emlékeinket.
Szeretlek, Allie
Noah
Nos, mi a véleményetek? Tetszenek? Nektek van másik kedvencetek? Írjátok meg! :)
Nem tudom, mi mást mondhatnék, mint azt, hogy múlt éjjel nem jött álom a szememre, mert rájöttem, hogy köztünk vége mindennek. Szokatlan érzés ez, amire sosem számítottam, de ha belegondolok, nem is lehet más vége a kapcsolatunknak.
Te és én nem vagyunk egyformák. Más világban élünk, mégis te tanítottad meg nekem, mi az igaz szerelem. Te mutattad meg, mit jelent törődni valakivel, és ettől én jobb ember lettem. Szeretném, ha ezt tudnád.
Nincs bennem keserűség a történtek miatt. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy ami köztünk volt, igazi volt, és nagyon örülök, hogy legalább egy kis időre együtt lehettünk. Ha a jövőben, egy új életünkben, valamikor még találkozunk, örömmel rád mosolygok majd, és eszembe jut, milyen is volt az a nyár; amelyet együtt töltöttünk a fák alatt ... amikor tudásban és szerelemben gyarapodtunk. És talán egy pillanatra te is ezt érzed majd, visszamosolyogsz, és gyönyörűséggel őrzöd meg közös emlékeinket.
Szeretlek, Allie
Noah
Nos, mi a véleményetek? Tetszenek? Nektek van másik kedvencetek? Írjátok meg! :)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése