A szürke ötven árnyalata - Olvastam!

Sziasztok!

Lehet, hogy feltűnt, lehet, hogy nem... Ha a Facebook oldalamat is látogatjátok, akkor biztosan. Hogy mi? Nos, tegnap eltűntem egy időre. Nem posztoltam sem itt, sem a Facebook oldalon, és alapból eltűntem az éterből.

Utána tegnap este igyekeztem pótolni a friss híreket, de gondoltam, szolgálok egy kis magyarázattal arra, miért is volt a szünet. :)

A szünet oka az A szürke ötven árnyalata című könyv. Több okból is el szerettem volna olvasni. Egyrészt Twilight fanfictionnek indult, és én szeretem a Twilightot és kíváncsi voltam. Másrészt ha már fanfiction és kiadták, akkor "hivatásból" érdekel, hiszen magam is írok fanfictionöket, és több olyan írót szeretek, akik fanficekkel kezdték. (Lsd. Spirit Bliss vagy Cassandra Clare) Aztán nagyon nagy felhajtás van most körülötte, mindenféle bestseller listán rajta van, ezért is el kellett olvasnom. És végül egyszerűen mert érdekelt. 

Pont meg akartam venni, mire kiderült, hogy vagyok olyan mázlista, hogy megnyertem a könyvet, és tegnap át is vettem. Rögtön nekiugrottam, és egyhuzamban el is olvastam az 524 oldalt. :)

Most pedig gondoltam, írok róla egy rövid beszámolót, egyrészt mert kedvem van, másrészt pedig, hogy érezzétek, miért is maradtam távol tegnap. 

Itt szeretném felhívni rá a figyelmet, hogy a történet erősen 18 év felettieknek ajánlott, épp ezért a beszámolóm is tartalmazhat ilyen elemeket, szóval ha még nem vagy ennyi idős, ne olvass tovább. (Ez persze nagy eséllyel nem fog visszatartani, de én szóltam! :D)

Először néhány szó az alaptörténetről, hogy érthető legyen miket is hordok össze. A regény főhőse Ana, az ő szemszögéből ismerjük meg a történetet. Ana épp a diplomaosztójára készül, amikor is legjobb barátnője és lakótársa, Kate, aki újságíró megbetegszik. Ana kénytelen magára vállalni az iparmágnás Christian Greyjel készülő interjút. Arra egyáltalán nem számít, hogy Christian alig idősebb, mint ő, és rendkívül jóképű. Szó szerint izzik köztük a levegő, és hamarosan kiderül, hogy Christian érdeklődik Ana iránt. Csakhogy a férfi nagyon is rejtélyes, végül pedig az is kiderül, hogy mi a titka: szereti a szadomazo játékokat. Anának döntenie kell, elfogadja-e a férfi furcsa szexuális szokásait. 

Szóval, először is a Twilight részével kezdeném a dolognak. Rengeteg kritika érte az írónőt azért, mert ez egy fanfiction, és hogy vannak jó írók, akiknek a könyve nem jelenik meg, neki meg egy másikról koppintott történetét kiadják, csak azért, mert népszerű a neten. A dolog üzleti részébe nem mennék bele jobban, de nyilvánvaló, hogy miért merte meglépni a kiadó, hogy kiadják. Volt olvasói bázis, nyilvánvalóan botránykönyv, amikről alapvetően sokat beszélnek, harmadrészt a felnövő Twilight nemzedék nyilván nagy eséllyel elolvassa. Marketingre már nem is volt különösebben szükség, hiszen a könyv megteremtette magának.

Tehát, hogy mennyire Twilight fanfiction a könyv... Szerintem kellemesen. Nem egy az egyben koppintás, szerintem ha az írónő nem vállalja nyíltan, hogy ez egy Twilight fanfiction, nem is feltétlen tűnne fel, első olvasásra legalábbis csak keveseknek. Vannak dolgok, amik stimmelnek: Christiant, a férfi főhőst adoptálták, veszélyes, vívódó, gazdag, vonzó, és közli a főhősnőnkkel, Anával, hogy jobb ha távol marad tőle, aztán végül mégis egymás mellett kötnek ki. A testvérében, Elliottban felfedeztem egy kis pajkos Emmettet. Ami Anát illeti, ő nyilvánvalóan hasonlít Bellára: kétballábas, döntésképtelen, határozatlan, mindenki belé van zúgva, mégsem veszi észre... Nem is sorolnám tovább a dolognak ezt a részét. Nyilvánvalóak a hasonlóságok, de szerintem elég sok olyan dolog van, amit E.L. James kellően átdolgozott, a szereplőktől kezdve a környezeten át a történetig. Szóval engem ez egyáltalán nem zavart.

Viszont vannak apró Twilightos utalások, amelyek kifejezetten tetszettek, és külön élveztem őket. Kicsit olyan érzés volt, mintha az írónővel cinkosan összekuncognánk, hogy ugye hogy ugye? Megtalálható benne például az Alkonyatból ismert szuperhős-rosszfiú idézet és a bárány-oroszlány hasonlat is, kicsit más formában. Aztán például Christian állandóan eteti Anát stb. 

Szóval ha olvastad a Twilightot, főképp ha rajongó vagy, akkor ezeket a dolgokat észre fogod venni, de nem gondolnám, hogy zavaró a dolog. 

A történet a maga lábán is tökéletesen megáll, és egyáltalán nem gondolom, hogy nagyobb plágiumszaga lenne, mint mondjuk a Heri Kókler-féle paródiáknak vagy a rengeteg Rómeó és Júlia, Hamupipőke vagy más feldolgozásoknak. Sőt...

Ennyit a Twilightról, és akkor vissza a könyvre. 

Kezdeném azokkal a dolgokkal, amiket szerettem. Azt már említettem, hogy én a Twilightos utalásokat kifejezetten szerettem.

Ami még nagyon megfogott, az az írónő humora. Többször hangosan nevettem. Nem ilyen nagyon humorzsák megjegyzésekre kell gondolni, hanem ezekre az apró kis humormorzsákra. Főleg a Christian és Ana közötti emailekben voltak ilyenek, azokat a részeket imádtam!

Az egész regény nyelvezete valahogy nagyon könnyed, a történettel együtt csak úgy sodor magával, és valószínűleg ebből adódik, hogy nem tudtam letenni. Tudni akarod, mi lesz a vége, de nem csak ez hajt előre, hanem egyszerűen az, hogy szórakoztató. 

Ezeket a dolgokat tudnám kiemelni pozitívumnak. De senkit ne vezessen félre, hogy több dolgot fogok negatívban írni, mert ennek ellenére imádtam az egészet, és mindenkinek csak ajánlani tudom! Csak valahogy negatívat könnyebb belőle kiemelni számomra. 

A káromkodással kezdeném, mert ez nálam határeset. Nem igazán rajongok érte, ha egy könyvben káromkodnak, ebben pedig akadt belőle jó néhány. De azt gondolom, a történet jellegét tekintve indokolt volt a dolog, szóval ez annyira most nem zavart. 

Aztán szintén a pozitív-negatív határon mozog, ki mit szeret alapon, a rengeteg szexjelenet. Én olvastam már történelmi romantikust, kortárs romantikust, paranormális romantikust, nem is keveset, de amennyi szexjelenet ebben volt, olyat még soha nem láttam... Ilyen szempontból kicsit talán még indokolt is a mamipornó beharangozás. Komolyan, az első 100 oldal után Christian és Ana akárhányszor összetalálkozik, annak szex a vége. Talán egy kivétellel MINDIG. És általában egy körnél meg sem állnak. Komolyan megnézném, milyen hosszú lenne a regény, ha a szexjeleneteknek csak a felét kihúznák. (Még úgy is lenne elég sok.) Persze értem, ez is a történet része, hiszen itt a szadomazo, alá-fölérendelt dolgon van a hangsúly, ez pedig főként a szexben jelenik meg, így ez is indokolt. Szóval ezt is elfogadtam, különösebben nem zavart, de ha nekiállsz, készülj fel nagyon-nagyon-nagyon sok szexjelenetre. :D

A Twilightot rengeteg kritikai érte, amiért annyiszor le van írva, hogy Edward mennyire szép, voltak, akik külön megszámolták, hányszor ír Meyer Edward szeméről. 

Edward esetében a rengeteg szemes rész még indokoltabb is, hiszen a szeme színének változása azzal függ össze, hogy mennyire szomjas, ez pedig elég fontos Bellának.

De ha lehet A szürke ötven árnyalatában ilyesmi még ennél is több van. Az első 100-200 oldalon általában arról olvashatunk, hogy Christian mennyire szép, és ellenállhatatlan, és gyönyörű... Aztán ebből kevesebb lesz, de amiből több, az a szeme. Szinte akárhányszor felbukkan, mindig kapunk valamit a szürke szeméről. Nem mondom, hogy nagyon idegesítő lett volna, de azért nagyon igaz, hogy kicsit sok volt. 

Aztán ha már a szürkénél tartunk. Tudom, hogy a könyv címe is A szürke ötven árnyalata, és én alapból szeretem, ha a cím valamilyen módon/módokon felbukkan a történetben. De ebben a könyvben minden szürke! Na jó, talán Christian fehér vászoningétől eltekintve, ami mindig rajta van. De úgy... mindig. 

Szürke Christian szeme, szürke a nadrágja, szürke a kert (!), de még Christian neve is! (Christian Grey, nem vicc.) Szóval nekem kicsit volt sok a szürkéből...

Ja, és nekem kicsit sok volt Ana belső istennőjéből is. (Ha elolvasod, megérted, mire gondolok.)

Most hirtelenjében ezek a dolgok jutottak eszembe, de nem kizárt, hogy valami eszembe jut majd még.

És akkor úgy általában a dolog szadomazo része. Engem nem sokkolt különösebben, nagyjából ilyesmikre számítottam. Sőt, az én fantáziámban erre a szóra még sokkal durvább dolgok is beugranak, de hát van még két rész, szóval...

Ami pedig a siker részét illeti a dolognak. A könyv kétségtelenül nőknek szól, 18 fölött szinte mindenki olvassa. (Szerintem 18 alatt is sokan, de ezt most hagyjuk. :P) Rengetegen köszönték meg az írónőnek, hogy a könyv segítségével sikerült felfrissíteniük a házasságukat stb. Nos, mindenki döntse el magában, hogy vágyik-e olyasfajta élvezetekre, amilyeneket Christian Grey nyújthat.

De egy dolog nekem feltűnt, bár lehet hogy nincs igazam, de ez a véleményem. A könyv szerintem nagyon sokat elárul a női természetről. 

Egyrészt itt van Christian, aki minden perverz mániája ellenére igenis szexi. És ezen elgondolkoztam. Mert mire is vágyik egy nő? Egy erős és határozott férfira, érző szívvel. Udvarias és figyelmes férfira. A rejtélyes is szexi. És ez Christianban megvan. Persze minden erősen el van túlozva, hiszen az erő itt sokkal inkább uralomként jelenik meg, az érző szív pedig belső, lelki sérülésekként, de mindkettő pipa. Udvarias? Ó, igen. Figyelmes? Bármilyen meglepő, az. Rejtélyes? De még mennyire! Christian szerintem a női álmok erősen eltúlzott, kisarkított verziója. 

Másrészt bármilyen érthetetlen is sokszor, amit Ana tesz, benne van a nőiség. Hiszen Ana egy szerelmes nő, aki próbálja elfogadni a szeretett férfi hülyeségeit. Persze ez is a végletekben jelenik meg, de ettől még igaz. A nő bizonytalan, a szerelmes nő pedig akár a tűrőképessége határáig is elmegy a szerelméig. Persze itt a határok a kérdésesek, de akkor is.

Illetve még egy dolog. Igen, a nőknek is vannak szexuális fantáziáik, még ha nem is teljesen ugyanazok, mint a férfiakéi. És ezt is jól megmutatja a könyv. 

Szóval nekem összességében nagyon tetszett. Rendkívül szórakoztató, néha a szemed mereszted, néha nevetsz, de végigolvasod, nagy eséllyel anélkül, hogy letennéd. Legalábbis én ilyen voltam. :)

Ha érzékeny a lelked, talán nem neked találták ki, de annyira azért nem durva, érdemes belevágni!

Én epedve várom a folytatást, mert nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz még itt. :)

Ja, és még így a végén egy kis kiegészítés. Nagyon sok szó volt róla, hogy a filmverzióban kinek is kellene eljátszania a főszereplőket. Gondoltam, megmutatom nektek az én Christianem. :)

Kis kiegészítés, mert tudtam, hogy valamit elfelejtek. :D

Szóóóval... Mielőtt megírtam, direkt nem olvastam el más véleményét, most azonban nekikestem molyon. Ahogy nézem, elég vegyes a kép. Na de a lényeg, amiről még szót akartam ejteni.

A fordítás. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem olvastam az eredetit. De tényleg volt benne egy két negatív érdekesség, és Spirit Bliss értékelését olvasva jöttem csak rá pl., hogy az Oroszlánkirály, amit hallgatnak (igen, nagyon meglepődtem rajta, hogy miért hallgatnak Oroszlánkirály zenét xD), az a Kings of Leon egy pocsék és tök fölösleges fordítása. Miért???

Illetve egy üzenet az Ulpiusnak, ami nem tudom, hogy eljut-e hozzájuk! Egy nyelvi lektort, könyörgöm! Az Ulpius könyveiben általában sok a hiba, és ez most is megvolt sajnos, ami a könyvek árát figyelembe véve elég vicces. A kedvencem a "kiállt". És itt nem arra gondolok, hogy kiállt a sarokra, hanem kiált, mint kiabál. Komolyan. Az elsőnél még azt hittem, szimpla gépelési hiba, de többször is szerepelt, szóval ezúton üzenem: a kiált egy l. :D 

Néha-néha befigyelt egy-egy értelmetlen mondat is, a helikopter neve kétféle verzióban is szerepelt, és lehet, hogy ez egyéni véleményem, de szerintem az ilyet némileg szebb, mint az ilyent. 

Szóval ezeket a hibákat még sorolhatnám szép hosszan, nem teszem, de könyörgöm! Próbáljuk már kiszűrni őket kicsit hatékonyabban!!!

Oszd meg Google Pluson

A szerző: Deszy

Deszy a bloggerkedést fanfictionökkel kezdte, azután hamar más területre nyargalt. Jelenleg könyves blogot vezet, Cassandra Clare rajongói oldalát, előzeteseket feliratoz, és próbál képben maradni a kedvenc színészei és sorozatai tekintetében is.