A Pottermore oldalon elérhetővé vált a Titkok kamrája első négy
fejezete, újabb információkat felfedve. Ezek közül egyik a Malfoy család
története, amit lefordítottam nektek. Nagyon fáradt vagyok, mert
négykor keltem és dolgoztam, szóval ha hibát találtok, kérlek
bocsássátok meg és szóljatok, javítani fogom. :) (Akár értelmetlen
mondatot, akár szóismétlést.) Köszi!
Malfoy család
A Malfoy név a régi franciából
jön, és annyit tesz: rossz hit. Mint sok más angol nemes család
ősei, a varázsló Armand Malfoy is Hódító Vilmossal érkezett
Britanniába a megszálló normann sereg tagjaként. Mivel
ismeretlen, homályos (majdnem biztosan mágikus) szolgálatokat tett
I. Vilmosnak, Malfoy jó minőségű földet kapott Wiltshire-ben,
amit a helyi lakosoktól foglaltak el, és ahol még tíz egymást
követő évszázadon keresztül éltek a leszármazottjai.
A fortélyos ős, Armand sok olyan
képességgel rendelkezett, amivel a Malfoy család napjainkban is
kitűnik. A Malfoyok mindig híresek voltak arról, ahogy az a nem
túl hízelgő nevükben is megjelenik, hogy ingadozó banda, mindig
a hatalmat és a gazdagságot keresik, akárhol is találják azt
meg. Annak ellenére, hogy ennyire hirdetik az aranyvérűség
erényeit és kétség nélkül hisznek a varázslók
felsőbbrendűségében a muglik felett, a Malfoyok varázstalanokkal
is megkedveltetik magukat, ha arra van szükségük. Ennek eredménye
az, hogy ők az egyik leggazdagabb máguscsalád Britanniában, és
hosszú évek óta terjed a pletyka (bár soha nem bizonyították),
hogy az évszázadok során a család foglalatoskodott mugli
valutával és vagyontárgyakkal. Hosszú évszázadok alatt növelték
földjeik területét is Wiltshire-ben azzal, hogy a környékbeli
muglik földjeit elfoglalták, és azzal, hogy mugli kincsekkel és
műtárgyakkal látták el a királyi családot.
A Malfoyok mindig különbséget
tettek a szegény muglik és azok között, akik módosak voltak és
hatalommal rendelkeztek. Az 1692-es Titoktartási Rendelet
életbelépéséig a Malfoy család aktívan együttműködött a
felsőbb mugli körökkel, és azt mondják, a heves tiltakozásuk a
rendelet ellen azért volt, legalábbis részben, mert így meg
kellett szakítaniuk gyümölcsöző kapcsolataikat a társadalmi
szférában. A későbbi generációk ugyan ezt hevesen cáfolták,
bőséges bizonyítékok állnak rendelkezésre, amelyek azt
mutatják, hogy az első Lucius Malfoy sikertelenül tört I.
Erzsébet jobb kezének szerepére, és néhány varázslótörténész
azt állítja, hogy a Királynő híres házasságellenessége egy
átok miatt volt, amelyet a kudarcot vallott Malfoy mondott rá.
Az önfenntartás eme egészséges
fokával, ami az évszázadok során a legtöbb tettükben megjelent,
miután a Titoktartási Rendelet életbelépett, a Malfoyoknak be
kellett szüntetniük a muglikkal folytatott fraternizálást,
bármilyen jó helyre született muglikról legyen is szó, és el
kellett fogadniuk, hogy a korábbi ellenérzésük és tiltakozásuk
csak távol tartja őket a hatalom új szívétől: az újonnan
létrehozott Mágiaügyi Minisztériumtól. Előadtak egy
pálfordulást, és hirtelen szóban is olyan támogatóvá váltak a
Rendelettel szemben, mint akik már az elejétől kezdve mellette
kardoskodtak, ezzel is sürgetve a tagadást, hogy ők soha nem
beszéltek (vagy házasodtak) muglikkal.
A rendelkezésükre álló jelentős
vagyon biztosította számukra a tekintélyes befolyást a
Minisztériumban még hosszú generációkra, bár egyetlen Malfoy
sem vágyott a Mágiaügyi Minisztériumi posztra. Gyakran mondják a
Malfoy családról, hogy soha nem fogod egyiküket sem a bűntény
helyszínén találni, habár az ujjlenyomatukkal valószínűleg
tele van a bűnös pálca. A független vagyonból adódóan, azzal
kiegészülve, hogy soha nem kellett dolgozniuk a megélhetésért,
mindig előnyben részesítették a trón mögötti hatalmat,
élvezve, hogy mások végzik az aljamunkát és vállalják a
felelősséget a hibákért. Sok jelölt választási kampányát
segítettek finanszírozni, ami az állítások szerint magában
foglalta az olyan piszkos ügyletek pénzelését is, mint például
a másik jelölt megigézése.
A Malfoyok nem is titkolt lenézése
azokkal a muglikkal szemben, akik nem tudtak nekik befolyást vagy
ékszereket kínálni, és a többi varázslóval szembeni elsőbbség
érzése természetes módon az aranyvérű tan felé sodorta őket,
ami a huszadik században éveken keresztül a korlátlan hatalom
legkedvesebb forrását látszott jelenteni számukra. A Titoktartási
Rendelet életbelépését követően egyetlen Malfoy sem házasodott
muglival vagy mugli születésűvel. A család ennek ellenére
valahogy kimaradt abból a veszélyes gyakorlatból, hogy kisebb
aranyvérű varázslócsaládok egymás közt házasodjanak, ezzel
elérve, hogy az utódok gyengék és labilisak legyenek, mint
például az olyan fanatikus családok, mint a Gomoldok vagy a
Lestrange-ek. Ehelyett a Malfox családfán több félvér is
megjelenik.
Említést érdemlő Malfoyok voltak
az elmúlt generációkból a tizennegyedik századi Nicholas Malfoy,
akiről úgy hiszik, több csökönyös mugli lakost is másvilágra
küldött a Fekete Halál álruhájába bújva, bár megszökött a
Varázslótanács vizsgálata elől; Septimus Malfoy, aki hatalmas
befolyással bírt a Minisztériumban a tizennyolcadik század végén,
sokak szerint az akkori Mágiaügyi Miniszter, Unctuous Osbert csak
alig volt tübb, mint az ő bábja; és Abraxas Malfoy, akiről
széles körben elterjedt, hogy része volt abban a cselszövésben,
amelyben az első mugli születésű miniszter (Nobby Leach) idő
előtt távozott posztjáról 1968-ban. (Bár semmit sem sikerült
találni ellene.)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése