Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én imádom a mitológiai történeteket, és az a véleményem, hogy rendkívül izgalmasak, sokszor még akár romantikusak is. Mindenkinek ismernie kellene őket.
Ezért is döntöttem úgy, hogy egy új "rovat" keretében megosztom veletek kedvenc mitológiai történeteimet. Ezeknek még akár irodalom vagy történelem órán is hasznukat vehetitek, de önmagában is szórakoztatóak. :)
Az első Pygmalion története.
Pygmalion
Élt egyszer Cipruson egy tehetséges
szobrász, Pygmalion. Habár ifjú volt, és mindenki azt várta
volna, hogy megnősüljön, ő mélységesen megvetette a női nemet.
Szerinte a nők buják és csalfák, és a férfiember jobban jár,
ha nem vesz maga mellé egyet sem. Úgy gondolta, neki tökéletesen
elég a mestersége.
Egyszer azonban elhatározta,
bebizonyítja a férfiaknak, hogy az ő keze munkája mellett minden
nő eltörpül. Elkezdett hát szobrot faragni, méghozzá egy női
szobrot. Fejébe vette, hogy az ő szobra tökéletes lesz,
tökéletesebb minden nőnél.
Nap nap után dolgozott az alkotáson,
a szobor pedig egyre szebb lett. De Pygmalion még mindig nem volt
elégedett. Addig simította, míg végül senki sem hitte volna el,
hogy ez egy elefántcsontszobor, nem pedig hús-vér nő, aki épp
mozdulatlanságba dermedt.
Pygmalion azonban a saját csapdájába
esett. Addig munkálkodott a művén, míg végül szerelembe esett a
lélektelen szoborral. A női nem bosszúja volt ez talán. Soha
senki nem volt még olyan reménytelenül szerelmes, mint Pygmalion.
Csókokat hintett a szobor mozdulatlan ajkaira, ruhába öltöztette,
ajándékokkal halmozta el, és elképzelte, hogy örülne a szobor,
ha valóban élne. Úgy bánt vele, mintha valóban a felesége
volna.
Ciprus Aphrodité, a szerelem istennőjének szülőhelye, így itt az ő tiszteletére rendezett ünnepek valóban szentnek számítottak. Pygmalion sem maradhatott ki az ünnepségből. Aphrodité istennő színe elé járult, és fohászkodott, hogy olyan lányt kaphasson, amilyen a szobra. Azt még kérni sem merte, hogy a szobor váljon élővé, de az istennő pontosan tudta, mi is szíve igazi kívánsága.
Amikor Pygmalion hazaért, első útja
rögtön a szobrához vezetett. Ám amikor végigsimított rajta, a
szobor meleg volt. Amikor pedig megcsókolta, érezte, hogy a szobor
egyre lágyabbá válik. Nem szobor volt már, hanem hús és vér,
Aphrodité ajándéka. Az istennő maga adta össze őket, és
fiukat, Paphost az ő városáról nevezték el.
***
Pygmalion története a hosszú évek
során rengeteg feldolgozást megélt. A férfi beleszeret alkotásába
– örök téma. Frankenstein, Az Operaház fantomja, vagy G. B.
Shaw Pygmalionja és az ebből készült My Fair Lady mind ebből a
történetből merítettek. Sőt, egy ennél is hasonlatosabb,
modernizált verzió a Próbababa című film.
De ezeken kívül is rengeteg
költemény, festmény és szobor ihletője volt Pygmalion és a
később Galateának elnevezett szobor szerelme.
Itt a Próbababa című film előzetese, ha esetleg még nem láttátok:
Jajj ez is olyan jó történet, kicsiként pedig láttam a próbababát, de nekem Amor és Psyche története a kedvencem... na azon mindig elolvadok :)
VálaszTörlésLina
Szia!
TörlésAztec end is nagging szeretem, elobb-utobb AZ is felkerul. (Tabletrol nincs ekezet.)
Pussz:
Deszy
Bocsi, nem ezt akartam írni. xD
VálaszTörlésHanem azt, hogy azt én is nagyon szeretem. xD
Csak valamiért betette magának ezeket az angol szavakat. xD