Pygmalion


Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én imádom a mitológiai történeteket, és az a véleményem, hogy rendkívül izgalmasak, sokszor még akár romantikusak is. Mindenkinek ismernie kellene őket. 
Ezért is döntöttem úgy, hogy egy új "rovat" keretében megosztom veletek kedvenc mitológiai történeteimet. Ezeknek még akár irodalom vagy történelem órán is hasznukat vehetitek, de önmagában is szórakoztatóak. :) 
Az első Pygmalion története.


Pygmalion


Élt egyszer Cipruson egy tehetséges szobrász, Pygmalion. Habár ifjú volt, és mindenki azt várta volna, hogy megnősüljön, ő mélységesen megvetette a női nemet. Szerinte a nők buják és csalfák, és a férfiember jobban jár, ha nem vesz maga mellé egyet sem. Úgy gondolta, neki tökéletesen elég a mestersége.

Egyszer azonban elhatározta, bebizonyítja a férfiaknak, hogy az ő keze munkája mellett minden nő eltörpül. Elkezdett hát szobrot faragni, méghozzá egy női szobrot. Fejébe vette, hogy az ő szobra tökéletes lesz, tökéletesebb minden nőnél.

Nap nap után dolgozott az alkotáson, a szobor pedig egyre szebb lett. De Pygmalion még mindig nem volt elégedett. Addig simította, míg végül senki sem hitte volna el, hogy ez egy elefántcsontszobor, nem pedig hús-vér nő, aki épp mozdulatlanságba dermedt.
Pygmalion azonban a saját csapdájába esett. Addig munkálkodott a művén, míg végül szerelembe esett a lélektelen szoborral. A női nem bosszúja volt ez talán. Soha senki nem volt még olyan reménytelenül szerelmes, mint Pygmalion. Csókokat hintett a szobor mozdulatlan ajkaira, ruhába öltöztette, ajándékokkal halmozta el, és elképzelte, hogy örülne a szobor, ha valóban élne. Úgy bánt vele, mintha valóban a felesége volna.


Ciprus Aphrodité, a szerelem istennőjének szülőhelye, így itt az ő tiszteletére rendezett ünnepek valóban szentnek számítottak. Pygmalion sem maradhatott ki az ünnepségből. Aphrodité istennő színe elé járult, és fohászkodott, hogy olyan lányt kaphasson, amilyen a szobra. Azt még kérni sem merte, hogy a szobor váljon élővé, de az istennő pontosan tudta, mi is szíve igazi kívánsága.

Amikor Pygmalion hazaért, első útja rögtön a szobrához vezetett. Ám amikor végigsimított rajta, a szobor meleg volt. Amikor pedig megcsókolta, érezte, hogy a szobor egyre lágyabbá válik. Nem szobor volt már, hanem hús és vér, Aphrodité ajándéka. Az istennő maga adta össze őket, és fiukat, Paphost az ő városáról nevezték el.


***


Pygmalion története a hosszú évek során rengeteg feldolgozást megélt. A férfi beleszeret alkotásába – örök téma. Frankenstein, Az Operaház fantomja, vagy G. B. Shaw Pygmalionja és az ebből készült My Fair Lady mind ebből a történetből merítettek. Sőt, egy ennél is hasonlatosabb, modernizált verzió a Próbababa című film.
De ezeken kívül is rengeteg költemény, festmény és szobor ihletője volt Pygmalion és a később Galateának elnevezett szobor szerelme.

Itt a Próbababa című film előzetese, ha esetleg még nem láttátok:

Oszd meg Google Pluson

A szerző: Deszy

Deszy a bloggerkedést fanfictionökkel kezdte, azután hamar más területre nyargalt. Jelenleg könyves blogot vezet, Cassandra Clare rajongói oldalát, előzeteseket feliratoz, és próbál képben maradni a kedvenc színészei és sorozatai tekintetében is.
    Blogger Comment

3 megjegyzés :

  1. Jajj ez is olyan jó történet, kicsiként pedig láttam a próbababát, de nekem Amor és Psyche története a kedvencem... na azon mindig elolvadok :)

    Lina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Aztec end is nagging szeretem, elobb-utobb AZ is felkerul. (Tabletrol nincs ekezet.)

      Pussz:
      Deszy

      Törlés
  2. Bocsi, nem ezt akartam írni. xD
    Hanem azt, hogy azt én is nagyon szeretem. xD
    Csak valamiért betette magának ezeket az angol szavakat. xD

    VálaszTörlés