Pushing the Limits

A Pushing the Limits egy olyan könyv, amit már hónapok óta el akartam olvasni. Annyi jót hallottam róla, a történet is tetszett, de valahogy mindig elsiklott mellettem, és soha nem álltam neki. Pontosan ezért is vettem fel azoknak a könyveknek a listájára, amiket mindenképp el akarok olvasni idén. És övé az első pipa a listáról.

Néhány szó a sztoriról. A történetet a két főszereplő szemszögéből felváltva ismerhetjük meg. Echo és Noah mindketten megtörtek, bár már-más okból. Echo életét gyökeresen megváltoztatta egy éjszaka, amire képtelen visszagondolni. Csak azt tudja, hogy a karját sebhelyek borítják, amiket el akar takarni, és azt, hogy aznap elvesztette az édesanyját és a régi életét. Apjával és annak új feleségével él, és az egyetlen embert, a bátyját, aki mellett mindig biztonságban érezhette magát, szintén elvesztette. Noah is pontosan tudja, milyen elveszíteni azokat, akiket szeret: a szülei szörnyű körülmények között meghaltak, azóta egyik nevelőszülőtől a másikhoz kerül. Régi életét azonban képtelen tovább élni, ezért menekül – egy éjszakás kalandokkal és könnyű drogokkal vigasztalódik. Közben pedig dolgozik, mert egyetlen célja maradt csak az életében. Vissza akarja szerezni öccseit, akiket csak felügyelet mellett láthat néhány havonta.

A dolgok akkor kezdenek megváltozni, amikor mindketten új terapeutát kapnak. Mrs. Collins nem hajlandó lemondani róluk, és mindent megtesz, hogy a helyes útra terelje őket, hiába tiltakoznak ellene. Amikor Noah és Echo egy közös cél – az aktájuk megszerzése – érdekében összefognak, nem is sejtik, hogy ráléptek erre a bizonyos útra.

Komolyan mondom, életem egyik legjobb YA könyve volt. Egyszerűen imádtam. Minden szavát. Én nem tudom, hogy miért van az, hogy mostanában csupa olyan könyv kerül a kezembe, amiben a főhős valamiért pszichológushoz járt, de eddig Mrs. Collins visz mindent. Komolyan csodáltam, hogy ilyen elhivatott és törhetetlenül küzd, hogy segítsen helyretenni ennek a két fiatalnak az életét. Csak arra tudtam gondolni, hogy megnyugtató a tudat, hogy még vannak ilyen emberek – mert szerencsére vannak, nem csak a könyvekben. Na de ennyit Mrs. Collinsról, vissza a történet főszereplőire!

Imádtam mindkettőt, bár Noah-t talán jobban. Nem azért, mert ő a pasi – és jó pasi! –, hanem az egész története megfogott. Szerintem az ő szála még érdekesebb is, mint Echoé, legalábbis érzelmileg sokkal jobban megfogott. Még sírtam is rajta! Nem is egyszer. De azért megjegyezném, hogy Echót is szerettem, és ha női főszereplőről van szó, már ez is nagy szó.

Mindkét szál érdekes. Lehet, hogy a szokásos „gimis jó kislány találkozik egy rosszfiúval” alapra van felfűzve, de ennél sokkal több. Sokkal több, mint a bálozás – bár van benne –, sokkal több, mint szenvedés azon, hogy kivel jöjjön össze. Ennek a történetnek lelke van! Komolyan mondom, a történet az ember szívébe markol, de közben meg is simogatja, és azt suttogja, mindig van remény. Legalábbis nekem ezt.

A romantikus szálat is imádtam, félreértés ne essék! Noah és Echo, hogyne szerettem volna őket! De ez a történet úgy tart fogva, hogy fantasy szálak nélkül biztosítsa, hogy ne csak amiatt aggódj, hogy összejönnek a főszereplők – mert ez ugye úgyis nyilvánvaló.

Mitológiarajongóként hadd jegyezzem meg, hogy mennyire imádom Echo nevét, meg az összes beépített mitológiai utalást.

Igazából még mindig a hatása alatt, csak annyit tudok mondani mindenkinek, hogy: OLVASSÁTOK!!!

És köszönöm az ajánlást Lupinak és Kellynek, nélkülük nem biztos, hogy rátalálok a könyvre, vagy ha igen, akkor csak sokkal később! Kelly értékelését egyébként itt olvashatjátok: http://www.kellyolvas.com/2012/08/katie-mcgarry-pushing-limits.html Lupiét pedig Molyon, itt: http://moly.hu/ertekelesek/1025593

És akkor végül még itt a könyvhöz tartozó előzetes, amivel kapcsolatban hadd jegyezzem meg, hogy vétek, hogy Noah-ról csak egy ennyit mondanak, mert így kicsit olyan, mintha csak egy szimpla tiniregény lenne (ahogy már mondtam rossz fiú/ jó kislány).

És igen, alig várom a folytatást! Amikor megláttam, hogy lesz, majd kiugrottam a bőrömből! Beth, készen állok! ;)

Oszd meg Google Pluson

A szerző: Deszy

Deszy a bloggerkedést fanfictionökkel kezdte, azután hamar más területre nyargalt. Jelenleg könyves blogot vezet, Cassandra Clare rajongói oldalát, előzeteseket feliratoz, és próbál képben maradni a kedvenc színészei és sorozatai tekintetében is.