Először is el kell mondanom, hogy én nagyon szeretem Alex Flinn mesés történeteit. Igazából minden modern mesét, de mivel ő volt az első, akitől ilyesmit olvastam... A Beastly-t, aztán az A Kiss in Time-ot, aztán Lindy naplóját, most pedig ezt. Bár már nem vagyok gyerek, imádom a meséket, minden formában! Így ezeket a könyveket is, egytől egyik. És mindegyikben volt valami olyan megoldás, ami különösen tetszett: a Beastlyben például a chatszoba és a rózsa változatos visszatérése.
A Cloaked-ot pont ezért terveztem elolvasni már jó ideje, de valahogy csúszott a dolog. De most végre megejtettem. És nem mondom, hogy csalódtam, mert az túlzás lenne, de nekem a Beastly és az A Kiss in Time jobban tetszett.
Ennek a történetnek az alapja leginkább A suszter manói mese és a Békakirályfi. Ezek mellett több mese felbukkan még, illetve olyan mesés elemek, amelyeket nem ismertem vagy egyszerűen én nem tudtam milyen meséhez kötni. (Könnyen lehet, hogy ezeket csak én nem ismertem.) Ezzel még nem lett volna bajom, ötletesen fűzte össze a történeteket. De valahogy úgy érzem, talán pontosan ezért ez a történet sokkal mesésebb volt, mint az előzőek. Kevesebb volt benne a modern megoldás történeti szempontból, inkább mesés elemek voltak modern környezetben. És ezek száma szerintem lényegesen meghaladta a másik kettőben lévőket.
A történet szerint Johnny régi cipőket javít, és egyedül kénytelen tizenhat órákat dolgozni a családi üzletben, mert az apja két éves korában elhagyta őket - bár édesanyja hiszi, hogy nem ez történt -, anyja pedig máshol vállalt munkát. Az álma az, hogy egyszer olyan híres cipőtervező lesz, mint pl. Jimmy Choo vagy Manolo Blahnik. A hotelbe, ahol az üzlet található, egy hercegnő érkezik vendégnek, és Johnny nem is sejti, hogy a megjelenésével minden megváltozik. A hercegnő ugyanis megbízza egy küldetéssel: találja meg a bátyját, akit egy gonosz boszorkány békává változtatott. Cserébe hozzámegy feleségül. Johnny így tehát elindul, hogy megkeressen egy békát, és segítsége is akad a legjobb barátja, a szomszédban dolgozó lány, Meg személyében. Útjuk során beszélő hattyúkkal és rókákkal találkozik, alakváltó boszorkánnyal, óriásokkal és még számtalan dologgal, hogy aztán a végén rájöjjön, nem is biztos, hogy úgy segít a családjának, mint ahogy eredetileg gondolta.
A főhős tulajdonképpen szerethető, a főhősnő is, és a történettel sincsen túl nagy baj, már ha a fő szálat nézzük. (Ha valakit nem zavar, hogy eléggé kiszámítható, de erre mesék esetén számítani lehet.) Viszont ha részleteiben nézzük, akkor kicsit olyan puzzleszerű az egész. Mennek ide, mennek oda, és valahogy elvesznek a dolgok.
Kreatív megoldás itt is volt. Például az, hogy főhős állandóan cipős idézeteket mond, nagyon tetszett. És az is, hogy pl. a chatszoba említésével Flinn visszautal a korábbi regényeire. Ez a történet nyilván több ötletelést igényelt, mint az előzőek, de azok valahogy szerintem mégis - vagy pont ezért - erősebbek voltak.
Azért senkit sem akarok lebeszélni róla, nem volt rossz, csak nekem a Beastly és az A Kiss in Time jobban tetszett.
És még annyit, hogy mágikus köpeny és még házimanók is? Csak nem egy HP rajongóval van dolgunk?
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése