Simone Elkeles Magyarországon
Egy lány igyekszik a vonaton Tatabányáról Pest felé. Már legalább ezerszer megtette az utat, de ezúttal valami más. Senki sem látja, mert nincs rajta semmi különleges, amiből tudhatnák, hogy ez a nap nem olyan, mint a többi. Az út ugyanolyan személytelen: idegen arcok néznek rá a vörös plüss ülésekről. De a szíve hevesebben ver, mint máskor, mert az úti célja más. Nem csak az egyetemre megy. Nem, épp egy dedikálásra igyekszik, amire már hónapok óta várt.
Egy lány igyekszik a vonaton Tatabányáról Pest felé. Már legalább ezerszer megtette az utat, de ezúttal valami más. Senki sem látja, mert nincs rajta semmi különleges, amiből tudhatnák, hogy ez a nap nem olyan, mint a többi. Az út ugyanolyan személytelen: idegen arcok néznek rá a vörös plüss ülésekről. De a szíve hevesebben ver, mint máskor, mert az úti célja más. Nem csak az egyetemre megy. Nem, épp egy dedikálásra igyekszik, amire már hónapok óta várt.
***
Ha úgy gondoljátok, én vagyok ez a lány, akkor természetesen igazatok van. A tegnapi nap egész egyszerűen elképesztő volt. Most, hogy ezeket a sorokat írom, kicsit olyan érzésem van, mintha a tegnap reggel és a ma reggel között évek teltek volna el, pedig ugyanúgy csak 24 óra volt. De annyi minden történt ez alatt az idő alatt, amit nagyon nehéz - szinte lehetetlen - feladatnak tűnik leírni. Mindenesetre megkísérlem a dolgot, és ha csak negyed olyan jó érzés lesz olvasni azoknak, akik nem jöhettek el, akkor én már nagyon elégedett leszek.
Tehát akkor aki esetleg nem tudná, tegnap kis hazánkban dedikálta könyveit Simone Elkeles, New York Times bestseller szerző, a Perfect Chemistry - Tökéletes kémia sorozat írónője. És elöljáróban hadd mondjam el, hogy Simone egyszerűen zseniális! Hihetetlenül vicces, elképesztően közvetlen és barátságos. Szerintem mindenki, aki találkozott vele, egyetérthet ebben.
De kezdjük az elején!
Már elég korán megérkeztem az Alexandrába, ahol a dedikálás volt. De egyáltalán nem bántam meg, mert találkozhattam bloggertársaimmal. Ott volt Dave, Kelly, Lupi, Fanni (FantYAstic Volumes, nem mellesleg pedig az A napszemű Pippa Kenn írónője) és Timus. Már a beszélgetést is nagyon élveztem előtte. És nagyon szorítottam Kellynek és Lupinak illetve Fanninak, akik interjút is készítettek az írónővel. (Amint felkerülnek, hozom a linkeket. :D)
Aztán befutott az írónő is, és nagyon meglepődött, hogy már akkor mennyien voltak. (Pedig az még szerintem maximum a tömeg fele volt. :D) Már ekkor mosolygott és látszott rajta, hogy izgatott és örül, hogy ott lehet.
 |
| Tömeg a dedikáláson |
Kiderült, hogy a program kicsit változott, mert Simone készült egy kis prezentációval. Elképesztően profi volt, de tényleg! Már az is, hogy prezentációt hozott, ezt mutatja. De maga a prezentáció is magáért beszélt. Vicces volt, összeszedett, jól felépített, és ahogy előadta! Látszott, hogy minden szavát élvezi, és ezzel igazán magával ragadta az egész közönséget. Komolyan mondom, rég nevettem olyan jót, mint Simone prezentációján, pedig erre egyáltalán nem számítottam.
 |
| Simone és az a bizonyos prezentáció |
Indításként elmesélte, hogy akkor nőtt fel, amikor mindenki a nálunk Kaliforniába jöttem címen futó sorozatot nézte, amiben Will Smithnek volt egy rapbetétje. És arra gondolt, hogy szeretne a fiatalokhoz az ő nyelvükön szólni, így született meg a Perfect Chemistry sorozat első részéhez egy raptrailer. (Érdemes figyelni, Simone is feltűnik benne. :D) Ő az:
Aztán elmondta, hogy a második könyvhöz már olyan előzetest szeretett volna, mint a mozifilmekhez. Elkezdte megszervezni a dolgot, ahol nyilvánvalóan lényeges volt, hogy ki fogja majd játszani a Fuentes fiúkat. Azt mesélte, hogy a második könyv főszereplőjének, Carlosnak a szerepére jelentkeztek a legtöbben. És amikor besétált Giancarlo Vidrio, rögtön azt mondta: ő az.
 |
| Giancarlo Vidrio - Carlos |
De Alexet valahogy nem találták. Simone egyiküknél sem érezte, hogy ő lenne Alex. Mindenkire nemet mondott. Aztán megkérdezték, hogy akkor mégis kit szeretne. Ő pedig rávágta: a srácot Katy Perry Hot n' Cold klipjéből.
Ő pedig nem más, mint Alexander F. Rodriguez. (Igen, mintha a sors keze lenne, még a neve is stimmel. :D) Ő egy elég keresett modell és reklámfilmekben is szokott szerepelni. Simone addig kutatott az interneten, míg meg nem találta az email címét, és írt neki egy levelet, hogy nagyon szeretné, ha szerepelne az előzetesben. Alex pedig azt mondta, oké.
Simone azt is elmesélte, hogy amikor végül már a forgatásra készültek, szeretett volna valami feladatot, és végül rábízták, hogy hívja fel a szereplőket, hogy milyen ruhát hozzanak magukkal. Mindenkit felhívott, kivéve Alexet, mert annyira cuki volt, hogy egyszerűen nem tudott vele beszélni. :D
Az előzetesben van egy olyan jelenet, ami a könyvben nincs: az edzős rész. Nos, ezt kifejezetten azért írták bele, hogy Alexet le tudják vetkőztetni. :P
Ő az előzetes:
Aztán amikor a harmadik részhez készült az előzetes, Simone megkérdezte az akkor már elég nagy rajongótáborát, hogy ők kit szeretnének a harmadik testvér, Luis szerepére. Sokan javasolták Gabriel Chavarria-t, és Simone is tökéletesnek érezte.
Simone az ő email címét is megszerezte, és neki is írt. És ő is rábólintott a dologra. Itt Simone viccesen megjegyezte, hogy ha ilyen könnyen megy a dolog, akkor következőleg majd Brad Pittet keresi meg. :D
Mindenesetre így összeállt a Fuentes fiúk csapata:
És itt a harmadik kötet előzetese is:
Ezután mesélt arról, hogy ő bizony nem szeretett olvasni fiatalabb korában. Utálta a klasszikusokat, utált fogalmazást írni, és amikor végül karrier tanácsadás volt az iskolájukban, két szakmát ajánlottak neki: buszsofőr és farmer. Ráadásul a művészeti érzéket mérő résznél a teszt szerint irodalom kategóriában Simone művészeti érzéke az átlagos női érték alatt volt. (Nos, igen. Van még remény! :D)
Felmerül viszont a kérdés, hogy akkor hogyan lett mégis író? Nos, otthonülő háziasszony volt a gyerekeivel, és amikor ők otthon már túl nagy kupit csináltak, úgy gondolta, csináljanak azt máshol is: a könyvtárban. És szép lassan rájött, hogy ő tulajdonképpen szeret olvasni, csak nem azokat a könyveket, amiket rá akartak erőltetni. És ő maga olyan könyveket ír, amelyeket ő is szívesen olvasott volna.
Azt is elmondta, hogy a munkájával kapcsolatban nagyon szereti a kutatómunkát, amit végez. Volt lőni, elment vadvízi evezésre, vannak bandatag ismerősei, sőt egyszer még igazi bandaterületre is bemerészkedett egy rendőr ismerősével: golyóálló mellényt kellett vennie, és alá kellett írnia, hogy ha bármi baja történik vagy meghal, akkor a férje nem perelheti őket. Szóval igazán utánanézett annak, amiről a könyveket írta. Azt is elmesélte - ha már az extrém dolgoknál tartunk -, hogy gyakran jár börtönökbe a könyveiről beszélni, mert ott nagyon rajonganak értük, és mindig meglepődnek, hogy egy fehér nő írta őket.
Ő pedig nem más, mint Alexander F. Rodriguez. (Igen, mintha a sors keze lenne, még a neve is stimmel. :D) Ő egy elég keresett modell és reklámfilmekben is szokott szerepelni. Simone addig kutatott az interneten, míg meg nem találta az email címét, és írt neki egy levelet, hogy nagyon szeretné, ha szerepelne az előzetesben. Alex pedig azt mondta, oké.
 |
| Alexander F. Rodriguez - Alex |
Simone azt is elmesélte, hogy amikor végül már a forgatásra készültek, szeretett volna valami feladatot, és végül rábízták, hogy hívja fel a szereplőket, hogy milyen ruhát hozzanak magukkal. Mindenkit felhívott, kivéve Alexet, mert annyira cuki volt, hogy egyszerűen nem tudott vele beszélni. :D
Az előzetesben van egy olyan jelenet, ami a könyvben nincs: az edzős rész. Nos, ezt kifejezetten azért írták bele, hogy Alexet le tudják vetkőztetni. :P
Ő az előzetes:
Aztán amikor a harmadik részhez készült az előzetes, Simone megkérdezte az akkor már elég nagy rajongótáborát, hogy ők kit szeretnének a harmadik testvér, Luis szerepére. Sokan javasolták Gabriel Chavarria-t, és Simone is tökéletesnek érezte.
 |
| Gabriel Chavarrie - Luis |
Simone az ő email címét is megszerezte, és neki is írt. És ő is rábólintott a dologra. Itt Simone viccesen megjegyezte, hogy ha ilyen könnyen megy a dolog, akkor következőleg majd Brad Pittet keresi meg. :D
Mindenesetre így összeállt a Fuentes fiúk csapata:
 |
| Alex, Luis és Carlos |
Ezután mesélt arról, hogy ő bizony nem szeretett olvasni fiatalabb korában. Utálta a klasszikusokat, utált fogalmazást írni, és amikor végül karrier tanácsadás volt az iskolájukban, két szakmát ajánlottak neki: buszsofőr és farmer. Ráadásul a művészeti érzéket mérő résznél a teszt szerint irodalom kategóriában Simone művészeti érzéke az átlagos női érték alatt volt. (Nos, igen. Van még remény! :D)
Felmerül viszont a kérdés, hogy akkor hogyan lett mégis író? Nos, otthonülő háziasszony volt a gyerekeivel, és amikor ők otthon már túl nagy kupit csináltak, úgy gondolta, csináljanak azt máshol is: a könyvtárban. És szép lassan rájött, hogy ő tulajdonképpen szeret olvasni, csak nem azokat a könyveket, amiket rá akartak erőltetni. És ő maga olyan könyveket ír, amelyeket ő is szívesen olvasott volna.
Azt is elmondta, hogy a munkájával kapcsolatban nagyon szereti a kutatómunkát, amit végez. Volt lőni, elment vadvízi evezésre, vannak bandatag ismerősei, sőt egyszer még igazi bandaterületre is bemerészkedett egy rendőr ismerősével: golyóálló mellényt kellett vennie, és alá kellett írnia, hogy ha bármi baja történik vagy meghal, akkor a férje nem perelheti őket. Szóval igazán utánanézett annak, amiről a könyveket írta. Azt is elmesélte - ha már az extrém dolgoknál tartunk -, hogy gyakran jár börtönökbe a könyveiről beszélni, mert ott nagyon rajonganak értük, és mindig meglepődnek, hogy egy fehér nő írta őket.
 |
| Simone |
Mutatott még nekünk rajongói leveleket (amiknek egyébként nagyon örül), és mesélt arról is, hogy sokszor előfordul, hogy nem szereti a könyveihez készített borítókat, de sajnos nem igazán van beleszólása. Elmesélt egy történet is ezzel kapcsolatban. Az egyik könyvének a borítóján szerepelt egy kutya, és nagyon nem tetszett neki. Szerinte annak a kutyának valami baja van, nem cuki, és úgy gondolta, az ő kutyája jobban mutatna. De amikor megpróbált éles képet készíteni róla... Hát, maradjunk annyiban, hogy nem jött össze a dolog. A Perfect Chemistry első részének eredeti borítója pedig azért nem tetszett neki, mert szerinte a fiú nem mexikói, és rúzsos volt a szája.
De Simone az az írónő, aki szerintem bármit képes viccesen előadni. A hangjával és az arcával is játszik, kertelés nélkül kimond bármit, és az ember végül csak azt veszi észre, hogy hangosan kacag.
Ez igaz volt a kérdezős részre is. Először kicsit bátortalan volt a közönség, de az ajándék toll reményében egyre többen mertek tőle kérdezni, és Simone mindenre válaszolt, a szokásos humorával. Elmondta például, hogy ha a fiúk közül kellene választania, akkor Alexhez menne hozzá, Carlosszal bulizna, Luis-zal pedig beszélgetne. Amikor arról beszélt, hogy olyanok a könyvei, mintha a gyerekei lennének, viccesen még azt is megjegyezte, hogy mint a gyerekeivel, a könyveivel is 6-7 kilót hízott. Azt is elmondta, hogy nem zavarná, ha a lánya hazaállítani egy mexikói fiúval, de ha bandatag lenne, akkor már elbeszélgetne vele.
Én nagyon örültem neki, hogy kiderült, van rá esély, hogy filmen is lássuk a fiúk történetét, illetve még ennél is jobban örültem a lehetséges folytatásnak. El tudjátok képzelni? Még több könyv még több Fuentes fiúról! Addig azonban Simone egy focicsapatról ír, és azt mondta, szeretné megírni mindegyikük történetét. Egy egész focicsapat!
Aztán a rengeteg kérdés megválaszolása után töretlenül dedikált és fényképezkedett mindenkivel. Körülbelül másfél órán keresztül nem is csinált mást. Mi pedig türelmesen vártunk, és még a sorban is jól éreztük magunkat. És mivel ajándék posztert is kaptunk - igen, a fiúkkal! - Simone híján addig ezzel fényképezkedtünk. :)
Aztán végül mi is sorra kerültünk.
A dedikált példányaim és az ajándék poszter:
És még egy csoportképre is beállt velünk:
Végül pedig még egy dolog nagy örömet jelentett. Találkoztam az Árnyvadászos oldal néhány olvasójával. Nagyon jól esett, hogy odajöttek, és hogy még a novellámról is érdeklődtek! Elképesztő volt! :D És szóba került, hogy írnánk egy levelet Cassandra Clare-nek, hogy jöjjön el ő is hozzánk! Jelentem, rajta vagyok az ügyön, együtt összehozzuk még a közeljövőben! :D
Németh Ramónának pedig szeretném megköszönni a csodálatos kitűzőket! Nagyon jók lettek, és Simone is odavolt értük! :D
A legtöbb rajongó számára ezzel az este véget is ért, de hála a Könyvmolyképző Kiadónak és Szilvinek, néhányan Simone-nal vacsorázhattunk! Az egész elképesztő volt. A vacsora alatt is mesélt nekünk: könyvekről, amiket szeret, írónőkről, akiket ismer (igen-igen, Cassandra Clare-rel is találkozott már!!!), kíváncsi volt, nálunk kiknek a könyve sikeres. Aztán mesélt még néhány dolgot a bandákról, és arról, hogy tényleg kutatott a mexikói esküvőkről. (Döbbenten mesélt például arról a szokásról, hogy pénzt adnak a menyasszonynak, mire mondtuk neki, hogy ilyen szokás nálunk is van, csak nálunk nem tűzik rá a pénzt a menyasszonyra.)
Egy történettel azonban engem teljesen megfogott. Valaki - sajnos már nem emlékszem, melyikünk volt - észrevett egy Team Amber feliratú karkötőt a kezén. Simone elmesélte, hogy Amber az egyik olvasója, aki Facebookon írt neki még korábban, aztán később kiderült, hogy agytumora van. És Simone írt neki, hogy elkísérné az egyik kemoterápiás kezelésre. Beszélt a lány édesanyjával is, és végül tényleg elment. Aztán egy másik alkalommal magával vitte a fiúkat is, és többször meglátogatta a lányt. Komolyan mondom, megkönnyeztem ezt a történetet. Annyira látszott rajta, hogy szívesen teszi és jól esik neki, hogy erőt adhatott a lánynak.
A vacsorán ott volt a fordító, Neset Adrienn is, és muszáj róla is írnom néhány szót. A fordítókról az ember hajlamos megfeledkezni, és tényleg igaz, hogy általában csak akkor kerül szóba a nevük, ha rosszul sikerült fordításról van szó. Így az, hogy Neset Adrienn neve kevésbé ismert, tulajdonképpen bóknak is tekinthető. De tényleg nagyon kedves ő is, és elmondta, hogy nagyon szereti fordítani a könyveket, és ő sem tudta letenni őket. Szóval ezúton is köszönjük neki a remek fordítást!
Aztán a vacsora is elérkezett a végéhez, és itt is készült egy közös kép:
Hihetetlen élmény volt az egész, biztos, hogy soha nem fogom elfelejteni. (És gyúrni fogok az angolomra, mert újfent rájöttem, hogy hiába értem meg, amit mondanak, megszólalni még mindig nem merek.) Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak, hogy elhívták hozzánk Simone-t és megszervezték ezt az egész délutánt, estét, és nagyon köszönöm a lehetőséget, hogy a vacsorán is ott lehettem. Külön köszönöm Szilvinek, mert nagyon nagy szerepe volt abban, hogy Simone itt volt, és csodálatosan megszervezte az egészet.
És végül még annyit, hogy biztos vagyok benne, hogy sok dolgot kihagytam. Ez nem is kérdés. De ezért is nagyon jó, hogy sokan vagyunk bloggerek. A többiek beszámolójából biztosan még rengeteg dolog kiderül majd, nem is beszélve a két interjúról, amit Kelly és Lupi illetve Fanni készítettek. A linkeket majd hozom hozzájuk.
Meg akkor még egy kis közérdekű. A Perfect Chemistry sorozat harmadik része, a Chain Reaction (Láncreakció) jövőre várható magyarul. És ha szeretnétek Simone többi könyvét is magyarul olvasni, szabad kampányolni! ;)
(A képeket pedig szintén köszönöm Lupinak, a lelkes fényképészünknek. :D)
Lupi beszámolója
 |
| Lupi, Dave, Kelly és én |
A dedikált példányaim és az ajándék poszter:
És még egy csoportképre is beállt velünk:
 |
| Kelly, Fanni, Lupi, Simone, Timus, én, Dave |
Végül pedig még egy dolog nagy örömet jelentett. Találkoztam az Árnyvadászos oldal néhány olvasójával. Nagyon jól esett, hogy odajöttek, és hogy még a novellámról is érdeklődtek! Elképesztő volt! :D És szóba került, hogy írnánk egy levelet Cassandra Clare-nek, hogy jöjjön el ő is hozzánk! Jelentem, rajta vagyok az ügyön, együtt összehozzuk még a közeljövőben! :D
Németh Ramónának pedig szeretném megköszönni a csodálatos kitűzőket! Nagyon jók lettek, és Simone is odavolt értük! :D
A legtöbb rajongó számára ezzel az este véget is ért, de hála a Könyvmolyképző Kiadónak és Szilvinek, néhányan Simone-nal vacsorázhattunk! Az egész elképesztő volt. A vacsora alatt is mesélt nekünk: könyvekről, amiket szeret, írónőkről, akiket ismer (igen-igen, Cassandra Clare-rel is találkozott már!!!), kíváncsi volt, nálunk kiknek a könyve sikeres. Aztán mesélt még néhány dolgot a bandákról, és arról, hogy tényleg kutatott a mexikói esküvőkről. (Döbbenten mesélt például arról a szokásról, hogy pénzt adnak a menyasszonynak, mire mondtuk neki, hogy ilyen szokás nálunk is van, csak nálunk nem tűzik rá a pénzt a menyasszonyra.)
Egy történettel azonban engem teljesen megfogott. Valaki - sajnos már nem emlékszem, melyikünk volt - észrevett egy Team Amber feliratú karkötőt a kezén. Simone elmesélte, hogy Amber az egyik olvasója, aki Facebookon írt neki még korábban, aztán később kiderült, hogy agytumora van. És Simone írt neki, hogy elkísérné az egyik kemoterápiás kezelésre. Beszélt a lány édesanyjával is, és végül tényleg elment. Aztán egy másik alkalommal magával vitte a fiúkat is, és többször meglátogatta a lányt. Komolyan mondom, megkönnyeztem ezt a történetet. Annyira látszott rajta, hogy szívesen teszi és jól esik neki, hogy erőt adhatott a lánynak.
A vacsorán ott volt a fordító, Neset Adrienn is, és muszáj róla is írnom néhány szót. A fordítókról az ember hajlamos megfeledkezni, és tényleg igaz, hogy általában csak akkor kerül szóba a nevük, ha rosszul sikerült fordításról van szó. Így az, hogy Neset Adrienn neve kevésbé ismert, tulajdonképpen bóknak is tekinthető. De tényleg nagyon kedves ő is, és elmondta, hogy nagyon szereti fordítani a könyveket, és ő sem tudta letenni őket. Szóval ezúton is köszönjük neki a remek fordítást!
Aztán a vacsora is elérkezett a végéhez, és itt is készült egy közös kép:
 |
| Én, Lupi, Kelly, Simone, Neset Adrienn, Fanni és Szilvi |
Hihetetlen élmény volt az egész, biztos, hogy soha nem fogom elfelejteni. (És gyúrni fogok az angolomra, mert újfent rájöttem, hogy hiába értem meg, amit mondanak, megszólalni még mindig nem merek.) Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak, hogy elhívták hozzánk Simone-t és megszervezték ezt az egész délutánt, estét, és nagyon köszönöm a lehetőséget, hogy a vacsorán is ott lehettem. Külön köszönöm Szilvinek, mert nagyon nagy szerepe volt abban, hogy Simone itt volt, és csodálatosan megszervezte az egészet.
És végül még annyit, hogy biztos vagyok benne, hogy sok dolgot kihagytam. Ez nem is kérdés. De ezért is nagyon jó, hogy sokan vagyunk bloggerek. A többiek beszámolójából biztosan még rengeteg dolog kiderül majd, nem is beszélve a két interjúról, amit Kelly és Lupi illetve Fanni készítettek. A linkeket majd hozom hozzájuk.
Meg akkor még egy kis közérdekű. A Perfect Chemistry sorozat harmadik része, a Chain Reaction (Láncreakció) jövőre várható magyarul. És ha szeretnétek Simone többi könyvét is magyarul olvasni, szabad kampányolni! ;)
(A képeket pedig szintén köszönöm Lupinak, a lelkes fényképészünknek. :D)
Lupi beszámolója
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése