Ígértem véleményt a Nyomorultak filmről, hát itt van:
Nyomorultak. Elég nehéz erről a
filmről véleményt írnom, több okból is. Egyrészt még nagyon
friss az élmény, másrészt elég nagy elvárásokkal indultam neki
a filmnek. És harmadrészt szeretném megjegyezni, hogy nem olvastam
a könyvet, nem láttam a musicalt, nem láttam másik filmadaptációt
sem. Valamicskét tudtam a történetről, gyerekkoromban láttam
belőle egy rajzfilm verziót, de abból nem sok mindenre emlékszem,
édesanyám mesélt róla, szóval azért a sztorit nagyjából
ismertem, illetve musicalrajongóként 2-3 dalt hallottam és
szerettem már amúgy is.
Már egy-két éve tudom, hogy ezt a
filmet meg fogom nézni, nagy eséllyel moziban. Ahogy már írtam
is, szeretem a musicaleket. De nem ez volt az oka annak, vagyis nem
csak ez, hogy ennyire érdekelt ez a film. Amikor megláttam, hogy
Hugh Jackman szerepel majd benne, és ráadásul énekelni is fog,
már megfogtak. Amikor Anne Hathaway is felkerült az IMDb listájára,
már biztos voltam benne, hogy látnom kell. És ahogy szépen sorban
jöttek a többiek (Helena Bonham Carter, Eddie Redmayne, Amanda
Seyfried, Russel Crowe – bár utóbbit nem kedvelem túlzottan),
tudtam, hogy elvesztem. A mai napig csodálom, hogy hogy sikerült
ilyen zseniális szereposztást összehozniuk. És csak mellékesen
megjegyezném, hogy imádtam A király beszédét, szóval Tom Hooper
is kecsegtetően hangzott.
 |
| Hát nem gyönyörűek? |
Aztán egyre jobban közeledett a film,
láttam Anne Hathaway új haját, képeket a rab Hugh Jackmanről, és
végül az első előzetest. Az az előzetes... Ahogyan Anne Hathaway
énekére összevágták a jeleneteket. Rendes sokkolt! Gyönyörű
és megrázó volt egyszerre. Aztán egy kulisszák mögötti videó
még tovább fokozta a lelkesedésemet, az, amelyikben arról
beszélnek, hogy végig élőben éneklik a dalokat, és hogy ezt még
egy musicalfilmben sem csinálták így eddig. Ez komolyan
megdöbbentett. Hogy még senkinek sem jutott eszébe így. De
valahogy tényleg helyénvalónak tűnt, hogy ezt nem egy Grease vagy
egy High School Musical jellegű filmmel próbálták meg így, hanem
a Nyomorultakkal. Mert ebben tényleg sokkal nagyobb szerepe van az
érzelmeknek, mint a táncikának. (Lehet, hogy ez most úgy hangott,
mintha azokkal bajom lenne. Jegyzem meg, imádom a Grease-t és a
High School Musicalt is, mielőtt még valaki leharapja a fejem. :D)
Aztán a kinti premier óta mást se hallok, csak hogy ilyen meg olyan Oscarra esélyesek az egyes szereplők. Anne Hathawaynek gyakorlatilag már elkönyvelték a Legjobb női mellékszereplő szobrát, és szinte biztosnak tartják, hogy Hugh Jackman is kap legalább egy jelölést. De akár Eddie Redmayne is esélyes lehet, csakúgy mint az, hogy jelölik a filmet a legjobb rendező, legjobb film, legjobb betétdal, legjobb smink, legjobb... kategóriában, a végső díjak számával pedig nagy eséllyel megdönti majd az eddigi musicalrekorder
És komolyan az a véleményem, hogy ez
a film szinte minden díjat megérdemel.
Hugh Jackman egész egyszerűen
elképesztő. Ahogy rabból úr lesz, aztán a végén már egy
megtört ember, és nem tudok nem arra gondolni, hogy mekkora
tehetség kell ahhoz, hogy hitelesen el tudja játszani ezt, aztán
szépen átlibbenjen az X-Men filmekbe. Eddig is szerettem a hangját,
ezután is fogom. És attól sem tudok eltekinteni, hogy imádom,
mint embert is. Szóval nagyon-nagyon remélem, hogy tényleg
megkapja legalább a jelöléseket, és azért nem merek rögtön
díjakat jósolni neki, mert nehezebb helyzetben lesz a Legjobb férfi
főszereplő kategóriában, mint Anne Hathaway a Legjobb női
mellékszereplőben. (Illetve tartok tőle, hogy nem igazán
akarnának musicalnek díjat adni az egyik főszereplő
kategóriában.)
Anne Hathaway hozta, amit vártam tőle.
Évek óta figyelem, ahogy lazán lesöpri magáról a Neveletlen
hercegnő szerepét, és újra meg újra bizonyítja, hogy mennyire
sokszínű. És az is nagyon tetszik benne, hogy egyformán elvállal
drámaibb szerepeket és vígjátékokat is. Azt már azóta a
bizonyos Oscar-díjátadó óta tudom, hogy jól énekel (igen, pont
Hugh Jackmannel énekelt), illetve közben az is kiderült számomra,
hogy majdnem ő lett Christine az Operaház fantomja filmben is.
Szóval az, hogy jól énekel, nem lepett meg. És tényleg jól
énekel. És nagyon jól hozza Fantine-t, még ha kicsit keveset
szerepel is, mert hát...
Samantha Barkst nem ismertem, de
nagyon-nagyon jó Eponine volt, és muszáj megjegyeznem: Hogy lehet
valakinek ilyen vékony dereka?
Eddie Redmayne imádom, most is így
volt, ezen már meg sem lepődtem. Amanda Seyfried is hozta, amit
általában, ahogyan Helena Bonham Carter és Sacha Baron Cohen is.
Russel Crowe... Na igen, ő a gyenge
pont, ő a szinte a minden díjat megérdemelben. Mindkét
szempontból kicsit kevés volt a többiekhez képest, színészileg
és énekben is, de igazából engem azért annyira nem zavart, mint
sokakat körülöttem. :D Mindenesetre a végén koppant, szó szerint.
És ha már színészek, meg kell
jegyeznem, hogy a két gyerekszínész mennyire jó volt. Cosette és
Gavroche is, és ahogy a kis Cosette énekelt. Hát szerintem valami
gyönyörű volt. Isabelle Allen és Daniel Huttlestone egyébként.
Kíváncsi vagyok, fogjuk-e még őket másban is látni,
mindkettőjüknek ez az első filmje.
És akkor a történet... Nagyon
tetszett, ahogy végig Jean Valjean van a fókuszban, ahogy látjuk
az árnyalatait, a vívódásait. Hugh Jackmannek a szemében látni
lehetett mindent.
Tetszett, ahogyan hasonló
élethelyzetekben visszatértek bizonyos dallamok, más szöveggel
(pl. az elején a rabok dala a koldusok dalaként), bár ez nyilván
a musical érdeme.
Tényleg nagyon hatásos volt, hogy
élőben énekeltek, így utólag el sem tudom képzelni, milyen lett
volna a film, ha előre felveszik őket stúdióban, biztosan
teljesen más lett volna a hatás. Néhány jelenet kifejezetten
megrázott, abszolút pozitív értelemben, pl. Fantine sorsa,
Gavroche halála...
Utóbbit meg is könnyeztem, ahogy
egyébként az utolsó nagyjelenetet is, ami tényleg gyönyörű
volt. Egybekötve Jean Valjean halálával, ami szintén nagyon
szépre sikeredett szerintem.
Jó ötlet volt az is, hogy az ilyen
monológszerű daloknál közelről mutatták a színészek arcát:
így sokkal jobban látszódtak az érzelmek, néha megdöbbentő is
volt. Például amikor Eddie Redmayne a végén az üres székekről
énekel, és a dal közben kicsordul egy könnycsepp. Az nagyon
megmaradt bennem. És szeretném megjegyezni, hogy ezeknél a
jeleneteknél nagyon örültem, hogy a feliratot nem tették rá az
arcukra, hanem kitolták oldalra a vásznon.
Nagyon tetszett, hogy elég realistán
közelítették meg a dolgot. A fogak sárgák-feketék, ahogy kell,
a vér ott van a harc után, ahogy a holttestek is, a csatornában
folyik, ami folyik, a rabok szőrösek és megviseltek, az utcalányok
leéltek, az emberek reményvesztettek. De Tom Hoopertől ezt is
vártam.
Na, ennyit az áradozásról, és akkor
jöjjön az, ami kevésbé tetszett, mert azért ilyen is van. Az
egyik a szerelmi szál. Ez az első látásra megszeretni dolog
valahogy nem jött át nekem, ahogy Eponine szálát sem éreztem
annyira kifejtettnek. De nem tudom nagyon a szemükre vetni a dolgot,
feltételezem, a könyvben ennél azért részletesebb az egész, és
pont ezért megrázóbb is minden – az, ahogy Marius harcol és
ahogy Eponine meghal. Itt kicsit kifejtetlennek éreztem, de így is
160 perc, az adaptációk nehézsége itt is megjelenik, főleg mivel
a Nyomorultak egy meglehetősen hosszú regény. Illetve ugyanígy az
időhiányból fakad gondolom az is, hogy én szerettem volna a
történelmi háttérből is esetleg kicsit többet kapni. De ahogy
mondtam, ezekre sem nagyon tudok haragudni, a fenti okokból.
És a felirat. Én nem ismerem az
eredeti fordítást, szóval ez a része nem zavart. De volt egy-két
hm... érdekes megoldás. Például nem hiszem, hogy akkoriban nagyon
használták az érti a dörgést kifejezést. Just sayin'.
Számomra összességében a filmet
Hugh Jackman viszi a hátán, imádtam minden percét, amikor a
vásznon volt. A játékát és a hangját is, és hogy ennyire más,
mint amilyennek megszoktam. (Igen, X-Menen szocializálódtam. :D)
Mindenkinek csak javasolni tudom, hogy nézze meg a filmet, és
egészen őszintén mondom, hogy alig várom – ezért is – az
idei Oscar gálát, egyrészt azért, hogy megtudjam, milyen
kategóriákban nyernek, másrészt az elrejtett Nyomorultak utalások
miatt a műsorban. Végre lesz miért és kiért (remélhetőleg
kikért) szorítanom. :D
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése