Ma végre átvettem! Hogy mit? A dedikált Átmeneti üresedésemet!
Annak, aki esetleg nem olvassa a Facebook oldalamon posztolt dolgokat, elmondanám, hogy nyertem egy dedikált példányt a GABO játékán. A játék lényege az volt, hogy levelet kellett írni Rowlingnak, maximum 1500 karakter terjedelemben. A legjobb levelet elküldték neki, az első 5 legjobb levél írója pedig dedikált könyvet kapott. Na, én ebben az ötben voltam benne. :) Amikor megtudtam, majd' kiugrottam a bőrömből!
Ha valakit érdekel, ez volt a levelem:
Kedves Jo!
A szavaknak ereje van. Ez egy vitathatatlan igazság. Egyetlen szó
döntő lehet egy ember, egy ország vagy akár az egész világ életében.
Háborúk dőlhetnek el, sorsok változhatnak meg. Így változtatták meg a te
szavaid egy egész generáció életét.
A szavak teremtenek. Ahogyan te egy egész világot teremtettél a semmiből.
A szavak barátságokat alapoznak meg, ahogyan felejthetetlen
barátságokról írtál, talán nem is sejtve, hogy ezzel ugyanilyen
kötelékek születnek majd a világon mindenhol a rajongóid között.
A szavak tanítanak, ahogyan te megtanítottad nekünk, mi az igazi szeretet, mi a halál, mi a bátorság.
A szavak félelmet keltenek, mert tudjuk, hogy Tudodki nevét sem ok nélkül nem ejtették ki.
A szavak szeretetet hoznak, ahogyan te szeretettel töltötted meg a
szívünket Harry és barátai iránt, az olvasás iránt, egymás iránt.
A szavaknak ereje van. Milliók számára bizonyos szavak már soha nem
lesznek ugyanazok. Mert amikor meghalljuk őket, sokkal többre gondolunk,
sokkal többet érzünk, mint mások. Villám, szemüveg, seprű, pálca,
talár, bagoly, örökké...
Sohasem fogjuk elfelejteni, amit nekünk tanítottál, ahogy a távolból
elfogadásra és szeretetre neveltél minket, és ahogyan ezzel egy hatalmas
családot hoztál létre. Mert akármerre járok is a világban, megnyugtat a
tudat, hogy bármikor összefuthatok valakivel, akinek ezek a szavak
ugyanolyan sokat jelentenek, mint nekem.
Én innen a távolból egyetlen szót küldök most neked: Köszönöm.
Mint kiderült, a GABO elsőbbségivel küldte a postán, és 21-én meg is érkezett, csak sajnos a postaláda aljára ragadt az értesítő. Pech. Úgyhogy ki kellett várnom a karácsony végét, de ma délelőtt elsétáltam a postára a szentemért. És akkor jött a szívroham: a felirat szerint a csomagom megsérült a szállítás során. El tudjátok képzelni, milyen érzés volt ezt olvasni? Eredetileg azt terveztem, hogy a bontás nagy pillanatát otthonra tartogatom, de ezt olvasva muszáj volt rögtön megnéznem, ott az utcán, hogy nem esett-e komolyabb baja a könyvnek. Szerencsére nem.
Szóval, itt a kép róla:
Már csak azt kellene eldöntenem, hová is tegyem, mert díszhelyre való, nem is kérdés. Lehet, hogy kéne csinálnom egy külön polcot a dedikált könyveimnek. Hm... Majd meglátjuk.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése