Hobbit vélemény

Sziasztok!

Ígértem véleményt a Hobbitról. :) Íme:

Na, akkor megvolt, végre megnéztem a Hobbitot. És akkor most egy kis vélemény róla, bár nagy eséllyel már a legtöbben láttátok, és rengeteg kritikát olvastatok már róla.

Én nem vagyok filmkritikus, tehát csak azt tudom elmondani, mit gondoltam, és nem fogok belemenni semmilyen szakmai dologba, már csak azért sem, mert nem tudok.

Tehát először is szeretném elmondani, hogy olvastam a Hobbitot. Évekkel ezelőtt, tehát már nem sok mindenre emlékszem belőle. (Bár halvány emlékeim voltak, és ahogy a filmet néztem, ezek szép lassan eljöttek foltok formájában.) Nem szerettem. Húúú, most lehet utálni, Tolkien rajongók! :D Nem, nem szerettem a Hobbitot. Nem a történettel volt annyira problémám, hanem az egész mesés jellegével, a furcsa nyelvezetével, azzal, hogy nem tudtam megkülönböztetni normálisan a törpöket... Ráadásul a kritikai kiadást olvastam (a nagy zöld), és voltam olyan balga, hogy nekiálltam elolvasni a jegyzeteket is. Hát, nem kellett volna, legalábbis addig szerintem nem érdemes, amíg nem szippant be igazán Tolkien világa. És amúgy kíváncsi lennék, hogy most mit éreznék, ha olvasnám. Valószínű előbb-utóbb sort is kerítek rá.

Na, de akkor vissza a filmre!

Igen, hosszú volt. Valahol olvastam egy kritikában, hogy Tolkien a Hobbit minden vesszőjét megfilmesítette. És azt hiszem, ebben van valami. A film elején gyanúm szerint szó szerinti idézetek hangzanak el. Sokan kritizálják ezért a Hobbitot. Hogy nem lett volna szükség három háromórás részre, elég lett volna egy is, hogy lassan megy a történet stb. Nos, nekem a hosszával kapcsolatban az a véleményem, hogy ha a Gyűrűk urához hasonlítjuk, akkor ez mind igaz. A történet lassabban indul be, kevesebb dolog történik, hosszra mégis kb. akkora lesz a trilógia, mint a Gyűrűk ura, ami könyvben ugye sokkal hosszabb. De elmondanám, engem egyáltalán nem zavart az, hogy hosszú. Szerintem napokig tudnék nézni történeteket ebből a világból, ezzel a szereposztással, Peter Jacksontól. Mert lehet, hogy hosszú, lehet, hogy sok olyat is látunk a filmben, amit egy normális hosszúságú adaptációban nem látnánk, de én élveztem. Jó elmerülni ebben a világban, még akkor is ha csak a hobbitok szőrszálait elemezgetik. (Nem, ilyen nem volt, nem kell megijedni!)

Ha a hosszával kapcsolatban elgondolkoztam valamin igazán, akkor az az volt, hogy milyen hosszú Gyűrűk ura lehetett volna, ha így filmesítik meg, mint a Hobbitot. Szerintem egy teljes hétig nézhettük volna!

Szóval a három részről az a véleményem, hogy a filmstúdió nyilván anyagi okokból támogatta az ötletet, Peter Jackson meg akkora fanatikus, hogy olyan hosszan és olyan részletességgel akar elmerülni a világban, amennyire csak lehet.

Tényleg elég lassan indul be a történet, de egészen őszintén megmondom, engem ez nem zavart. Imádom, ahogy Peter Jackson tényleg összefűzi a Gyűrűk urát a Hobbittal, vagyis inkább fordítva. Ez már rögtön az elején látszik, hiszen gyakorlatilag a visszaemlékezés azon a napon kezdődik, amelyiken a Gyűrűk ura is. A két történet összefűzése egyébként még több helyen folytatódik, nekem a kedvencem például az, amikor az Egy Gyűrű megjelenésekor visszatér az a bizonyos dallam a Gyűrűk urából. Szóval én ezt a részét imádtam!

Aztán következik Erebor története, és gyakorlatilag ebből már lehetett érezni, hogy tényleg mindent meg fogunk tudni. Elég pontosan és részletesen elmesélik benne, hogy mi történt, drámai hangot adva neki. Nekem ez is nagyon tetszett. És nem bírom ki, hogy ne jegyezzem meg, hogy bár csak néhány másodpercig szerepelt, imádom Thranduilt! Amióta csak először láttam filmben, imádom Lee Pace-t. És amikor meghallottam, hogy ő lesz Legolas apja, majd kiugrottam a bőrömből, és alig vártam, hogy láthassam! És az a felsőbbséges pillantás, amikor lenéz a hegyről! Imádom! Lee Pace-nek be kellene végre futnia, de úgy igazán.

És alig várom, hogy együtt lássuk Thranduilt és Legolast!

Örömmel néztem azt is, ahogy Bilbó szenved, amikor megjelennek a törpök. Ez a rész valóban kicsit hosszú volt, de engem nem zavart. A törpök énekei például! Imádom, hogy benne voltak! Vicces jelenetek voltak, aztán amikor Thorin megjelent, az egész sokkal komolyabbá vált. Alapvetően ez jellemzi az összes törpös jelenetet: vagy valami nagyon vidám jelenet van, amikor viccelődnek, vagy valami nagyon komoly történetet mesélnek a múltból.

Most minden részletre nem térnék ki pontosan, egy-két jelenetet emelnék ki. A nyulas fogaton egyszerűen behaltam, meg úgy alapvetően Radagast nagyon tetszett. Vicces volt, de közben szerintem lehetett érezni, hogy nem bolond, hanem tipikusan az az őrült zseni. Tetszett a sok kis utalás arra, hogy jön a gonosz, mert ez is szépen felvezeti a Gyűrűk urát.

A Gollamos rész szerintem zseniális lett. Nevettem rajta, de közben végig pontosan tudtam, hogy nagyon is komoly, ami éppen történik. Emlékszem, amikor a könyvet olvastam, egyszerűen nem értettem, hogy miért nem ölte meg Gollamot. Viszont a filmben ez egyáltalán nem zavart. Mert abban a jelenetben látszott, hogy Gollam is csak egy ártatlan lény, egy áldozat. Az a fehér orkos dolog nekem nem igazán jött be, túlságosan el volt nyújtva, és ráadásul vége se lett normálisan... És igen, a sasok. Már megint sok kérdést felvet a sasok megjelenése: miért nem vitték őket tovább, miért nem ölték meg akkor már a fehér orkot is, miért egy olyan sziklára teszik le őket, ahonnan lemászni elég nagy kihívás stb. Nem leszek szőrszálhasogató, főleg annak tükrében nem, hogy el tudom képzelni, hogy a könyvben ez meg van magyarázva, csak már nem emlékszem rá.

Ami igazából nem tetszett, az egy-két ilyen tipikus filmes dolog. Mint pl. amikor a végén – miután Bilbó megmentette őt – elkezdi neki mondani, hogy nem itt van a helye, aztán egyszer csak megöleli. Ez annyira... klisés vagy nem is tudom. Túlságosan kiszámítható. Szerintem sokkal jobb lett volna, ha csak simán megköszöni neki, nem kellett volna ott plusz feszültséget gerjeszteni.

Ja, és még a végén, amikor kinyílik Smaug szeme. Csak az járt a fejemben, hogy ez már hányadik film, aminek így van vége. Avatar, Breaking Dawn, most meg még ez is. Nem rossz befejezés, csak ez is olyan... kiszámítható volt.

A látvány viszont szerintem zseniális volt! Azok a bányák! Völgyzugoly változatlanul gyönyörű, meg úgy az egész. És ugyanez vonatkozik a zenére is. Howard Shore megint valami elképesztőt alkotott!

Tetszett, hogy végre meg tudom különböztetni a törpöket, bár névről még mindig csak keveset ismerek meg.

A szereposztás pedig! A régi visszatérőknek nagyon örültem, nem tudtam volna elképzelni, hogy más játssza pl. Gandalfot vagy Galadrielt vagy Elrondot vagy akárkit. És az új szereplők is nagyon jók lettek. A törpök is, kiemelném főleg Thorint, Richard Armitage hihetetlenül jó választás volt. (Őt is már régóta imádom! :D)

Illetve aki kétségtelenül nagyszerű volt, az Martin Freeman. Tökéletes Bilbó! Szó nélkül elhittem minden szavát, minden mozdulatát. Mintha erre született volna! (Illetve nyilvánvalóan Watsonnak. :D)

És ha már szereposztás. A keveset szereplő Lee Pace-ről már írtam, de nem tudom elmenni a Hobbit mellett Benedict Cumberbatch nélkül. Amikor a fekete mágus felbukkant, annyira kíváncsi voltam, hogy felismerhető lesz-e. És hát... Nem. De akkor is úgy örültem annak a homálynak, mint majom a farkának. És azt is alig várom, hogy Smaugként hallhassuk! Majd a második részben! :)

És mivel ugyebár nagy Csontváros rajongó vagyok. Kili. Szerintem ha valakinek a nevét meg lehet jegyezni a törpök közül az Kili. A vicces megjegyzései, az, hogy jól bánik az íjjal is meg a karddal is, hogy még fiatal és bohó. Meg ahogyan a többi törpöt alakító színész megfogalmazta: Ha a törpök közt lenne fiúbanda, akkor Kili lenne a frontember. Imádtam Aidan Turnert ebben a szerepben, és bár még mindig túl fiatalnak érzem Luke-nak, alig várom, hogy abban a szerepben is láthassam!

Nos, ennyi volt az én roppant kusza és csapongó véleményem a Hobbitról. Összességében nekem nagyon tetszett, egyáltalán nem bántam meg, hogy megnéztem, sőt, szerintem a látvány miatt érdemes moziba menni érte. És epedve várom a következő részt! :D

És csak mert tényleg imádom:

Oszd meg Google Pluson

A szerző: Deszy

Deszy a bloggerkedést fanfictionökkel kezdte, azután hamar más területre nyargalt. Jelenleg könyves blogot vezet, Cassandra Clare rajongói oldalát, előzeteseket feliratoz, és próbál képben maradni a kedvenc színészei és sorozatai tekintetében is.