Főszereplőnk Jacqueline, akivel épp most szakított a barátja, Kennedy. Hiába jártak már három éve, és
A történet ezen a bizonyos bulin veszi kezdetét, ami egyáltalán nem úgy alakul, ahogy azt Erin eltervezte. Jacqueline-t ugyanis hazafelé menet megtámadja Buck, Kennedy egyik diákszövetségi társa, és meg akarja erőszakolni. Majdnem sikerül is neki, de Lucas, egy fiú, akinek piercingje és tetoválása van, és egyáltalán nem tűnik Jacqueline zsánerének, megmenti. Kiderül, hogy Lucasszal együtt járnak közgázra, és a fiú nagyon is beindítja Jacqueline fantáziáját, így amikor a barátnői győzködni kezdik, belemegy a játékba, hogy felszedje a fiút.
De van egy másik fiú is, aki teljesen más, mint Lucas. Landont Jacqueline még soha nem látta, ő a kirendelt, aki korrepetálja közgázból a lányt. Mivel azonban Jacqueline óraütközés miatt nem tud bejárni a korrepetálásra, e-mailben kapja az instrukciókat Landonból. Az e-mailezés azonban hamarosan flörtbe csak át, és Jacqueline nem tud nem arra gondolni, hogy mi lenne, ha élőben is találkozhatna vele.
Mindeközben Buck nem tágít, újra meg újra próbálkozik, és Jacqueline szerelmi élete új vágányra kerül Lucasszal és Landonnal a főszerepben, szépen lassan rátalál önmagára és kezébe veszi az irányítást.
Igen, egy újabb romantikus történet, mondhatnátok, de pontosan azt szerettem ebben a könyvben, hogy nem csak erről szól. Ott vannak a szikrák, szinte pattognak Lucas és Jacqueline között, az e-mailek Landonnal valami elképesztően jók, önmagában már ez a szál is megállná a helyét.
De ott van a komoly téma is, erről Buck gondoskodott. Amerikában állítólag minden ötödik nőt inzultáltak szexuálisan, és ez a szám szerintem megdöbbentő! És a legszörnyűbb az, hogy a legtöbb esetben az elkövető egyszerűen elsétál anélkül, hogy bármilyen következményét viselné a dolognak, miközben egy életre megsebzett valakit. Mert a nők nem mernek szólni, nem merik feljelenti, magukba fordulnak vagy úgy tesznek, mintha nem történt volna semmi. Ez a történet szerintem dolgot is megtanít: ha a baj megtörtént, nem szabad hagyni csak úgy elsétálni az elkövetőt, mert lehet, hogy a szomszédod, a barátnőd lesz a következő. (Arról nem is beszélve, hogy a rohadék megérdemli a büntetést. Már bocsánat a szóhasználatért.) A másik pedig, hogy meg kell tanulnunk védekezni. Alapvetően jellemző, hogy bizalommal fordulunk az ismerőseinkhez, és bátran sétálunk az utcán, pedig a veszély bárhonnan jöhet. Ez nem azt jelenti, hogy be kell gubózni, és meghúzni magunkat egy sötét sarokban, hanem azt, hogy fel kell készülni, és tudni kell megvédeni magunkat.
Nem akarok átcsapni teljesen ebbe a témába, mert ez a könyvről írott véleményem, mindenesetre a téma nagyon is ott van a könyvben. Bátran nyúl hozzá, és szerintem nagyon tanulságosan kezeli.
Ezenkívül teljesen hétköznapi kérdéseket is érint, például a továbbtanulással, a párválasztással kapcsolatban, és hogy hogyan álljunk talpra egy nehéz időszak vagy egy hatalmas trauma után.
Ezek alapján ez lehetne egy nagyon nehezen emészthető sztori, de nem az. A szereplők szerethetőek, és igen, Jacqueline is, ami a főhősnőkről nem mindig mondható el. Kennedy egy tuskó, de a karaktere abszolút hihető, nem is tudom, hány ilyet láttam már a környezetemben. Erint nagyon imádtam, igazi kemény csaj, aki kiáll azokért, akiket szeret. És Lucas... Nos igen, Lucas elképesztően dögös, és rá aztán nem lehet mondani, hogy nincs benne semmi, ami különlegessé teszi! És muszáj megemlítenem, bár nincsen túl nagy szerepe, de imádtam a meleg barátot, Benjit a közgáz óráról! Jaj, és dr. Heller, na ilyen egy jó tanár. Egyszerre szigorú és kedves. Bár nem szerepel túl sokat, őt is nagyon megkedveltem. Nagyon vicces beszólásai voltak, mindig megmosolyogtatott. Együtt pedig a komoly téma ellenére ez azért megmaradnak annak, aminek elsőre is látszik: egy egyetemisták között szövődő szerelmi történetnek.
A hivatalos könyvelőzetes nem sokat árul el, de azért beszúrom:
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése