Megnéztem - Yuri on Ice

A Yuri on Ice-szal első körben a Tumblr-en találkoztam - naná, el se tudtam volna kerülni. Igazából túl sokat nem tudtam róla, azon kívül, hogy nagyon sokan szeretik meg hogy korcsolyás. Illetve láttam valami egy pasi párosról, de hát ilyen esetekben Tumblr-en isten se tudja, hogy ez csak rajongói dili vagy canon. 

Mindenesetre addig-addig jött szembe velem a sorozat, amíg végül korirajongóként úgy döntöttem, adok neki egy esélyt. 

És akkor tisztázzuk: nem vagyok anime rajongó. És ezt nem olyan felhanggal írom, hogy az animék rosszak, mert nem, csak az a nagy anime-láz, aki sokakat megszólított, valahogy engem elkerült. Persze, ha elkezdenénk gyűjtögetni, én is tudnék mondani néhányat, amit néztem, de egyszerű, hétköznapi fogyasztó vagyok, mindenféle tudatosság nélkül. 



Másrészt ami a műkorcsolya szálat illeti: imádom a műkorcsolyát, azon belül is a pasikat a legjobban (és nem, nem azért, mert a jó pasikat nézegetem, bár nyilván az sincs ellenemre :P), de szakértő nem vagyok. Minden tudásom annyi, amennyit az évek során magamra szedtem a közvetítések alatt. 

Szóval ilyen előtörténettel álltam neki a Yuri on Ice-nak, és kiírtam Facebookon is - a reakciókra abszolút nem voltam felkészülve. Sejtettem, hogy egy-egy animés feltűnik majd, de azt nem, micsoda indulatokat generál majd a sorozat. (Igen, ebből is látszik, hogy mindenféle előzetes kutatás nélkül vágtam bele a sorozatba.) 

Viszont ha már így alakult, megígértem, hogy leírom a véleményem, úgyhogy következzen ez! (Milyen furcsa, hogy nem könyvet értékelek!)

A történet szerint Yuri 23 éves japán korcsolyázó, aki elrontja a Grand Prix-t, így nem jut be a döntőbe. Ennek következtében teljesen magába zuhan, és az egész pályafutását át kell értékelnie. Próbálja visszaszerezni a régi tüzet, ebben pedig a nagy példaképet, az orosz Victort hívja segítségül. Megtanulja a programját, hogy ezzel visszaszerezze a motivációját. Arra azonban nem számít, hogy lefilmezik a korizását, majd maga Victor is megjelenik, és közli: egy évet kihagy, hogy cserébe Yurit edzhesse. De van egy másik Yuri is, az orosz, aki Victor sikerét üldözi, és nem kis arccal tör előre, hogy ő legyen a felnőttek között a legjobb, rögtön az első évében.

Na, és akkor kezdődjön a véleményem. 

Ami a koris részeket illeti, eleinte kicsit nehezen tudtam mit kezdeni velük, aztán elengedtem a realitás kérdését. Sok szempontból persze szállítja, amit a koriversenyeken látni, például imádtam a korik sercegő hangját, bizonyos elemeket, azt, hogy azért nem rugaszkodott el teljesen a pontozási rendszertől. Viszont cserébe úgy ugrálják a négyfordulatosokat, mintha az gyerekjáték lenne, miközben ez ma még egyáltalán nem ennyire értelemszerű. Másrészt annyira gyakran változtatgatnak programon belül, ami nem tűnik igazán reálisnak - persze, persze, itt-ott bele szoktak nyúlni, ha szükséges, de azért nem ilyen sűrűségben és minőségben, mint ahogy ebben csinálják. (A feliratokra most inkább nem térek ki, de azért azokon is lenne még mit csiszolni.) 

Egyébként a szabályokról elmondanak egy-két dolgot azoknak, akik nem ismerik a kori világát, de ezek kicsit kilógnak a történetből, és azoknak, akik szeretik a korit, nem mondanak újat, azoknak, akik meg nem, nem tudom, mennyire elég a teljes megértéshez. 

Mindenesetre az nagyon tetszett, hogy sokszor tükrözték a szereplők azt, amit tényleg látni a korivilágban - például akár országokra lebontva. Tök jó példa JJ, a kanadai koris srác, aki sokkal inkább a showra helyezi a hangsúlyt, mint ahogy Amerikában szokás. Aztán volt egy amerikai koris srác (ha jól emlékszem), akiről meg is jegyezték, hogy nem tud négy fordulatost, viszont nagyon jó előadó. (Nekem erről Lysacek jutott eszembe, bár ő szerény véleményem szerint előadónak se volt oly jó.) De az ázsiai felfogás is tök jól látszik - klasszikusabb zenék, csicsásabb (már elnézést) ruhák (bár itt azért meg kell jegyeznem, hogy az összes ruha extrémebb volt szerintem, mint ami általánosságban jellemző a kori mezőnyben), és a pontok számítgatása, pl. az, hogy direkt a program második felébe sűrítenek nehezebb ugrásokat, mert az állóképességük jó. 



Ami a konkrét versenyeket illeti... bevallom, a második Grand Prix verseny táján már kezdtem kicsit unni a programokat. Persze, igyekeztek kicsit cserélgetni őket, elég sok versenyzőt bemutattak részletesen, és kétségtelenül vannak itt érdekes mellékszereplők, de valahogy néha elveszítettek, és bizonyos részeket simán át tudtam volna pörgetni. Talán azért is, mert mindenki annyira jó volt, hogy nem igazán éreztem mindig a téteket. Dicséretes, hogy azért építettek be hibázási pontokat is a programokba, a főszereplőknél és a mellékszereplőknél is, de mindenki olyan hevesen ugrálta a négyfordulatosokat és olyan lazán változtatgatott a programján, hogy valahogy... elhagytak útközben. Ráadásul egy idő azt vettem észre, hogy a relatíve rövid részekhez képest annyit foglalkozunk a rivális korisokkal, hogy már azt se tudom eldönteni, tulajdonképpen kinek is kéne szurkolnom. Az jó dolog, ha vannak érdekes mellékszereplők, de az sajnálatos, ha ez elnyomja a főszereplőket - és helyenként versenyidőben nálam már a főszereplők kárára mentek a mellékszereplők szálai. 

Egyébként ha az apróbb "ilyen nincs"-ektől eltekintek, tulajdonképpen szórakoztatóak voltak a versenyek is. A sorozat elején konkrétan azt vettem észre, hogy tényleg úgy szurkolok, mint amikor a kedvenc korisaim jönnek a rendes versenyeken, hogy sikerüljön minden. Vicces volt erre rádöbbenni. 

Másrészről a magam részéről a mögöttes munkát kicsit kevésnek találtam. Nagyon tetszett a cselekmény felépített íve - erre még visszatérek -, ezzel együtt az edzéseket keveselltem, mert amikor láttuk is őket edzés közben, az is inkább szárazedzés volt - balett vagy erősítés. Így igazából rájöttem, hogy olyan érzéssel hagytam abba a sorozatot, hogy Victor tulajdonképpen nem csinált semmit, csak motiválta kicsit Yurit. Jó lett volna kicsit többet látni a tényleges munkából is, hogy valóban el tudjam dönteni, hogy Victor tényleg olyan "nesze semmi fogd meg jól" edző-e, mint amilyennek most tűnik nekem. 

Ezzel együtt ezt is megbocsátom, mert én szerettem a sztorit és a kapcsolatokat. Igen, igen, és is nagyon shipelem Victort és Yurit már a sorozat elejétől kezdve, és boldog lennék, ha még több közös cuki jelenetet kapnának, mert hát na... *repkedő szívecskék* Tetszett, hogyan alakult a kapcsolatuk a sorozat folyamán. Nem egy egyszerű meglátni és megszeretni volt, szépen árnyalta a kapcsolatukat a példakép, edző szál és az, hogy hogyan hatottak egymás életére egy olyan időszakban, amikor mindketten a válságukat élték - még ha a válság máshogy is csapódott le mindkettőjüknél. 



De nem csak az ő kapcsolatukra gondolok, amikor kapcsolatot emlegetek. A két Yuri rivalizálása is nagyon tetszett, Yuri táj korissal való barátsága is tetszett, Victor és az edzője kapcsolata, Victor és Chris kapcsolata, aztán Yuri új barátsága a sorozat végén. Nem sajnáltam, hogy ilyen rövidkék a részek, de amikor ezek a kapcsolatok kerültek terítékre, azért örültem volna, ha kicsit több időnk van a kibontásukra.
Egy dolog lógott ki nekem kissé: az a bizonyos testvéres szál, mert nem tudom... Értem, mit kéne nagyjából éreznem, de az egész sorozatot annyira belengi a szexualitás, hogy határozottan incest érzésem volt. 

És ha már szexualitás. Annyira meleg ez a sorozat, hogy már sistereg - ahogy annak idején az Amerikai pitében mondták. Engem ez igazából nem zavart, de végig ezt éreztem. És most nem csak arra a bizonyos fő szálra gondolok, mert ha csak arról lenne szó, nem írtam volna ezt. De egy csomó momentuma van a sorozatnak, ami alapján a korcsolya tulajdonképpen melegebb sportnak tűnik, mint amilyen valójában. 

Na de vissza a cselekményre, mert szerintem ez viszont szuperül működött. Volt ugyanis egy fő szálunk, amit szépen végigvittek a 12 rész során: a semmitől a Grand Prix döntőig jutás. Fokról, fokra haladtunk, de végig tudtuk, mi vár a végén. Ezzel együtt mégsem lett kiszámítható, mert útközben akadtak meglepetések. És unalmas sem lett, mert ez a 12 rész pont úgy volt felépítve, hogy soha ne maradjunk tétek nélkül közben sem. Tehát nem lehetett hátradőlni, hogy oké, oké, majd valahogy eljutunk a döntőig. Folyamatosan jöttek a kisebb kihívások, amik miatt izgulni lehetett: a Yuri párbaj, az egyes Grand Prix versenyek... Szóval volt egy fő ívünk, útközben pedig sok kicsit izgi. 

A sorozat humora is tetszett, itt-ott jókat röhögtem, bár azért a gagyibb poénokban sem volt hiány. Mindenesetre a részeg táncot soha nem felejtem el, még ha kevéssé reális is. (Hogy a fenébe került egy rúd a bankettre???) 

Ó, és külön pirospont Stephane Lambiel vendégszerepléséért! A kedvenc korisom volt anno (na jó, Plushenko mellett), úgyhogy amikor megláttam, hogy benne van. Áááá! 

Összességében azt tudom mondani, hogy engem nagyon beszippantott. Nem volt tökéletes, de mégis azt vettem észre, hogy nem tudom abbahagyni. Aztán amikor befejeztem, csak vissza-visszanéztem a kedvenc részeimet, megnéztem a reakciókat, rögtön néztem, mi újság a folytatással (ha valakinek van infója, írja már meg!!! :D). Szóval beszippantott, na.


U.i.:

Na jó, még néhány gondolat, ami utólag beugrott:

A kajákkal már kicsit tele volt a bucim a végére. Gondolom, amikor bejött a teli táj kaja, az a reklám helye, aztán az elfogyott a vége? Csak tippelek. De ettől még baromi idegesítő volt.

Illetve Yuri megrajzolása is fura volt nekem itt-ott. Néha kb. olyan Victor mellett, mint egy gyerek, aztán tulajdonképpen csak négy évvel idősebb nála. Ráadásul nem is mindig következetes: sokszor amikor korizik, simán tűnik 23 évesnek, máskor meg tényleg olyan a feje, mint egy gyereknek. 
Oszd meg Google Pluson

A szerző: Deszy

Deszy a bloggerkedést fanfictionökkel kezdte, azután hamar más területre nyargalt. Jelenleg könyves blogot vezet, Cassandra Clare rajongói oldalát, előzeteseket feliratoz, és próbál képben maradni a kedvenc színészei és sorozatai tekintetében is.
    Blogger Comment

3 megjegyzés :

  1. Valljuk be, egyszerűbb lett volna a Gays on Ice címet választani neki... még csak spoileres se lett volna.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Yaoi!!! On Ice az, és ezzel mindent elmondtunk a sorozatról, amiért nézni érdemes

      Törlés
  2. "Annyira meleg ez a sorozat, hogy már sistereg."
    Háromszor néztem végig, és minél többször láttam, annál kevésbé éreztem erősnek a Viktor-Yuri szálat (már a romantikus részét), de lehet csak azért, mert addigra már nagyon hozzászoktam az eseményekhez. Magával a bekezdéssel viszont abszolút egyetértek, a végén már azt kérdeztem magamtól, hogy: "Itt tényleg mindenki meleg?". Erre egyébként a Tumblr rádob még egy-két *khm, száz* lapáttal. Nem is akartam megnézni, mert tényleg elhittem, hogy yaoi.
    Yuri ábrázolásáról meg..., na, sminkkel rólam is elhiszik, hogy 23 leszek. :D

    VálaszTörlés