Az előző részből már megismerhettük Rule és Shaw történetét, és ennek során már találkoztunk Jettel és
Jet a zenének él, dalokat ír, fellép a metál zenét játszó bandájával, és egy stúdiót vezet. De nem akar világhírű lenni, még akkor sem, ha lenne hozzá tehetsége.
Ayden abban a pillanatban beleszeret, amikor meglátja a színpadon, de Jet először visszautasítja. Aztán a sors úgy hozza, hogy lakótársak lesznek, és bár egy ideig képesek visszafogni magukat, nyilván nem túl sokáig.
De csakúgy, mint Rule-nak és Shaw-nak, nekik is megvannak a problémáik. Jet próbálja megvédeni az édesanyját az apjától, de vajon meddig mehet el? Aydent a múltja kísérti, és úgy tűnik, bármilyen jó is az új élete, nem tud menekülni előle...
Olvastam mások véleményét, és nagyon úgy tűnik, hogy én a kisebbséghez tartozom. Nem tudnám megmondani, miért, de nekem ez a könyv jobban tetszett, mint az első rész. Valószínűleg az is benne van, hogy már megszoktam az írónő stílusát, és tudtam, hogy Ayden és Jet is sokat fognak szenvedni, már nem ért meglepetésként.
Aydent valamivel jobban megkedveltem, mint Shawt az előző részben. Jet mondjuk talán nem volt annyira különleges és egyedi, mint amilyen Rule, de szerintem őt is lehetett szeretni.
A problémáik viszont szerintem picit komolyabbak és érdekesebbek, legalábbis engem jobban lekötöttek. És náluk kevésbé éreztem ezt a kapcsolatba be, aztán ki, aztán megint be dolgot, mint Rule és Shaw esetében. Persze, ők is végig bizonytalanok voltak, aztán szakítottak is, de kicsit komolyabb oknak éreztem, mint ami az első részben volt.
Egyébként a váz nagyjából ugyanaz. Mindkét szereplőnek van valami komoly gondja, ami miatt nem mer komoly kapcsolatba vágni, de aztán megismerik egymást, és valahogy összehozzák.
Ez a történet sem nyújt tehát többet, mint az előző, de a mellékszereplőket még jobban imádtam! Illetve nagyon jó volt látni azt is, hogyan alakul tovább Rule és Shaw kapcsolata. Alig várom, hogy olvassam Rome és Cora történetét. Arra számítok, hogy az még jobb lesz!
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése