Clockwork Princess- Vélemény
Már három napja befejeztem a könyvet,
azóta próbálom összeszedni értelmesen a gondolataimat, miután
kiemelkedtem a könnyeim tengeréből. Elöljáróban annyit
szeretnék elmondani, hogy imádtam minden szavát!
A második részt elég kétségbeejtő
módon sikerült befejezni. Volt egy kis függővég Cecilyvel, aztán
ott volt az az idegesítően megoldhatatlannak látszó szerelmi
háromszög, szerény véleményem szerint a világirodalom talán
legkínzóbb szerelmi háromszöge. Aztán ott volt Tessa kilétének
rejtélye, illetve jó sok olyan kérdés, amit a Végzet ereklyéi
sorozat vetett fel. (Hogy lehet Fairchild Jocelyn? Ki a fene
Zakariás? Csak hogy kettő népszerűt említsek.)
Nos, A herceg vége után néhány
héttel kapcsolódunk be újra az eseményekbe, és a történet már
rögtön az első fejezetben elindul. Nincs lassú bevezetés, nincs
unalmas rész, rögtön bele a közepébe! És ez végig így is
marad. Nincs megállás, végig akció és érzelem váltakozik a
könyvben, mindkettőből akad elég. Bár talán érzelemből kicsit
több. Ez a könyv tényleg olyan, mintha ez ember felülne egy
érzelmi hullámvasútra: az egyik pillanatban sírsz, két perccel
később már nevetsz, aztán megint sírsz, aztán mosolyogsz, aztán
dühös vagy, aztán kíváncsi, megint sírsz, megkönnyebbülsz,
aztán újra ideges leszel és megint sírsz. (Igen, nagyon-nagyon
sokat fogsz sírni, szóval javaslom, hogy egy százas zsepit tarts a
kezed ügyében! Én konkrétan kisebb pocsolyát sírtam magam alá.
Nem vicc.) Amikor én befejeztem, úgy éreztem, mintha teljesen
kicsavartak volna. Szó szerint fájt a szívem, és hirtelen nem
tudtam, mit csináljak magammal. (Ez amúgy jellemző, neve is van a
tüneteknek: Clockwork Princess Hangover. Több rajongó érezte, nem
csak én, szóval ez létező betegség, mint a démonhimlő.
Készüljetek fel rá!)
Mivel ez a beszámoló egy
spoilermentes beszámoló, ennél többet a történetről nem is
nagyon szeretnék mondani, legalábbis részleteket semmiképp. Még
talán annyit, hogy nem kell aggódni, nem marad nyitott kérdés:
minden választ megkapunk, mindent megtudunk, mindent elvarrunk.
És akkor ennél kicsit általánosabban:
Ami számomra kicsit furcsa volt, de
igazából örültem neki, az az, hogy a könyv olvasása közben már
nem igazán tudom eldönteni, hogy Tessa-e a főszereplő. Persze,
tudjuk, hogy ő, és sok szálból érezzük is ezt, főleg a
történet vége felé, de ez már nem olyan tiszta, mint például
Clare első könyvében volt. Rengeteg szereplő szemszögéből
követjük az eseményeket: van Will, Jem, Cecily (ebből elég sok),
Gabriel, Sophie szemszög... Nem is kevés. Erre persze szükség is
van, mert sokszor több szálon fut a történet, de valahogy Tessa
sokkal inkább háttérbe szorul, mint korábban.
És nem csak emiatt kérdőjeleződik
meg, hogy most mennyire ő a főhős. Ugyanis számomra a történet
nagy katarzispontjai – volt néhány – egy-kettő kivételével
nem Tessához kapcsolódnak, és még csak nem is a szerelmi
háromszög két párosához – Tessa/Will, Tessa/Jem –, hanem
sokkal inkább a Jem/Will pároshoz. Ennek én elmondhatatlanul
örültem, mert számomra sokkal érdekesebb Jem és Will kapcsolata,
mint bármelyik szerelem a történetben. Persze azokat is nagyon
szépen megírta, de a hangsúly inkább a parabatai pároson van.
Csodálatos gondolatok vannak ebben a könyvben a szeretetről, a
barátságról, életről-halálról, továbblépésről...
Szóval érzelmekből nagyon sok akad,
szerelemből is, másból is, és ahogy írtam korábban, akcióban
sincs hiány. De talán nem is csak ez az, ami ennyire különlegessé
teszi ezt a kötetet. Ebben a könyvben félelmetes módon érezni,
hogy Cassie fejében már összeállt minden: a Pokoli szerkezetek, a
Végzet ereklyéi és a Dark Artifices egy világ, amelyben a szálak
összekapcsolódnak, egymásból következnek a dolgok. Ez a könyv
tele van utalásokkal, párhuzamokkal, és nem csak a TMI sorozattal
kapcsolatban, hanem már a harmadik Árnyvadász sorozattal
kapcsolatban is. Szereplők bukkannak fel, fegyverek, mondatok
hangzanak el szó szerint, amelyeket már korábban hallottunk. Ez
nem nagy spoiler, ezt még le merem írni: kiderül például, hogy
került Church New Yorkba. Apróságok ezek, de valahogy az egész
világot sokkal valósabbá teszik. És ahogy az ember olvassa a
könyvet, nem tud nem mosolyogni, amikor ezeket a kis apróságokat
észreveszi. (Ezért javaslom mindenkinek, hogy a Clockwork Princess
olvasása előtt olvassa el a Végzet ereklyéi sorozat eddig
megjelent részeit!!! Sokkal érdekesebb lesz úgy ez a könyv is.)
És ha már részletek. Ahogyan Cassie
összeválogatta a fejezet eleji idézeteket, az lenyűgöző! És
ehhez még hozzájön, hogy a fejezetcímekben gyönyörűen
végigvonul a tűz motívuma, és most már elmondhatom, nem véletlen
a dolog! És azoknak mondom, akik olvassák Cassie könyveit angolul,
remélem, értik, mire gondolok: igen, van kapcsolat!
És mivel mindenkinek az oldalát fúrja
a kíváncsiság, néhány szót kell ejtenem arról a bizonyos
családfáról is. Igen, mindent megtudunk róla mindent erről a
három családról. És csak hogy az előbb leírtakra tényleg
legyen bizonyíték, bizony mindhárom sorozat főszereplői rajta
vannak a családfán! Nagyon érdekes megnézni, hogy egyes szereplők
története, vére hogyan is kapcsolódik egymáshoz.
Spoilermentesen ennél többet nem is
nagyon tudok mondani, és nem is akarok. Ez a könyv szerintem Cassie
eddigi legjobb könyve! És mondom ezt úgy, hogy én a Végzet
ereklyéi sorozatot egyébként jobban szeretem, és úgy, hogy
általában nem szoktam szeretni a befejező köteteket, még a
kedvenc sorozataim esetében sem. Ez viszont tökéletes, gyönyörű
lezárása ennek a sorozatnak, és nem tudok nem arra gondolni, hogy
milyen lesz majd a Mennyei tűz városa! Alig várom azt is!
Ha valakinek van valamilyen kérdése a
Clockwork Princess-szel kapcsolatban, bármi, nyugodtan kérdezzen
akár a Facebook oldalon, akár privátban, nagyon szívesen
válaszolok.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése