NE FELEJTSÉTEK EL AZ EZ ALATTI BEJEGYZÉST, A MAI NAP TETTEM FEL, KÖZÉRDEKŰ! TÉNYLEG AZ!!!!
A bevezető rész az eredeti, amit Aprilynne Pike írt a honlapján. :) A csillagok után kezdődik a kimaradt rész. - Deszy
Már egy ideje ígérem, hogy ezt posztolni fogom: a jelenet, ahol a Wings eredetileg kezdődött.
Tartalmazhat egy nagyon kicsi spoilert, ha még nem olvastad a könyvet, de mivel ez volt az eredetik kezdés, ez valószínűleg nem gond.
Őszintén, nehéz volt elengednem ezt a kezdést. Élveztem, hogy egyből valami furcsába és misztikusba ugorhatok. Sokáig rágódtam rajta. (HETEKIG, komolyan!) De végül úgy döntöttem, a szerkesztőmnek igaza van a kivágással kapcsolatban.
A pulzus dolod nem jött újra elő, amíg a könyv körülbelül harmadánál nem jártam, szóval olyan volt, mint a rózsaszín elefánt a szobában. Az első ötven oldalt kicsit lehúzta, mert nagy meglepetés volt. Aztán a dolgok leülepedtek, és normálisak voltak hosszú időre. A kezdés, ami most van, igazán realisztikus bevezető Laurelnek, és a furcsaság fokozatosan épül ki.
De hála az Internet varázsának, láthattok néhány változást, ami azután történt, hogy megírtam a könyvet.
Élvezzétek!
***
- Siessetek, siessetek!
Laurel megállt a pálya szélén, levegőtlenül a mérföldes futástól. Különösebben soha nem szeretett futni – vagy bármilyen más sportot -, de a fittségi teszt átlagos procedúra volt a Del North Középiskolában minden diáknak az első tesióráján.
- Gyerünk! Hajrá, két percetek van, mielőtt megmérnénk a pulzusotokat. – A női edző az osztálynak integetett a jegyzetfüzete fölött. – Oké, megmérhetitek a pulzusotokat a csuklótokon, de ott néha nehéz megtalálni elsőre. Jól van, tegyétek két ujjatokat a nyakatok oldalára, és éreznetek kell az erős pulzálást, különösen futás után. Ha még mindig nem megy, akkor így ellenőrizhetitek az ágyékotokon.
– Néhány ember kuncogott, ahogy Mrs. Wilson az ujjait a lábai közé vitte, hogy bemutassa. – Most akkor találjátok meg a pulzusotokat, és amikor azt mondom, mehet, akkor kezdjétek el számolni. Amikor azt mondom, állj, akkor hagyjátok abba.
Laurel az ujjait a csuklójára tette, de nem érzett semmit, kivéve a naptól meleg bőrét. A szemei körbeszökkentek, és kénytelen volt látni, hogy néhány osztálytársa már a nyakánál próbálkozik. A torka jobb oldalára tette az ujjait úgy, ahogy az edző mutatta, és gyengéden megnyomta. Aztán egy kicsit erősebben. Oldalt változtatott, átment balra, de még mindig nem érzett semmit. A legtöbben nyugodtan álldogáltak ujjaikkal a nyakukon. Megpróbálta lemásolni a testhelyzetüket, de még mindig nem talált semmit, ami olyan volt, mint a dobpergés, ahogy Mrs. Wilson leírta. Megfontolta, hogy megpróbálja az ágyékánál, de csak néhány pillanatig.
Elkezdte felemelni az ujjait, így amikor Mrs. Wilson a sípjába fújt, és azt kiabálta: “Oké, készülj”, rögtön fel tudta emelni a kezét. Laurel visszatette az ujjait a torkára, és megpróbált úgy tenni, mintha érezne valamit.
- Három, kettő, egy, számol!
Laurel a földre szegezte a tekintetét, mintha számolna. Körbenézett a csoporton, és a szempillái alól látta a többieket. Néhányan becsukták a szemüket, néhányan számokat tátogtak, ahogy koncentráltak.
- Állj! – Az ujjak elhagyták a torkokat és a csuklókat, és az egész osztály egyszerre kezdett el újra lélegezni. Mrs. Wilson körbeállította a csoportot, hogy megkérdezze a számokat. Mindenkinek volt válasza: Kilencvennégy, százhárom, kilencvenhét, nyolcvankettő. Laurel figyelmesen hallgatta, ahogy az osztálytársai elhadarták a számokat. Aztán a jegyzetfüzet őhozzá ért.
- Név?
- Laurel Sewell.
- Pulzus?
Laurel hezitált egy pillanatig. – Kilencven.
Mrs. Wilson még csak rá se nézett. – Kilencven – ismételte, aztán megállt.
Laurel beszívta a levegőt, amikor Mrs. Wilson szemöldökei megemelkedtek. – Sewell… Jacob Sewell lánya?
Laurel megrázta a fejét. – Mark Sewellé. Most költöztünk ide.
Mrs. Wilson ezt egy morgással nyugtázta, és továbbment. – Név? – kérdezte a következő diákot.
Laurel kiengedte a levegőt, amit addig benn tartott, és megpróbált kioldalogni az öltözőbe, lazán, mint a többi lány.
Senki sem állította meg, vagy hívta oda, hogy csalt, és amikor a tornaterem ajtó becsukódott mögötte, biztonságban érezte magát. De ahogy az öltözőbe lépett, bezárta magát egy mosdókabinba, és újra megpróbálta. A csuklóját, a nyakát, és most a saját kabinjának biztonságában, az ágyékát. Semmi. Talán valami baj volt az ujjaival.
Vagy talán sokan csaltak.
Nem számított. Senki sem tudta.
Elhagyta a kabint, és sietett a saját öltözőrészéhez, alig várta, hogy újra a könnyű topjában és a farmer sortjában lehessen. Utálta az izzadást, és az olcsó tornatermi pólók nehezek voltak és kemények. Megkönnyebbülés volt melltartóban és bugyiban állni már másodpercre, és hagyni, hogy a levegő lehűtse az izzadságcseppeket a homlokán és a hátán. De a többi lány, akik mind óvatosan öltöztek, háttal a többieknek, úgy néztek rá, mintha meztelenül álldogálna. Magára rángatta a ruháit, becsúsztatta a lábát a flip-flopjába, és kisietett az ajtón.
-
Blogger Comment
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése