Vitathatatlanul vicces-viháncolós Sherlock rész
SPOILERES!
Még az előző részt sem hevertem ki teljesen, erre jött az újabb, és azt kell mondanom, ezt a részt tényleg imádtam!
A szezonnyitó után természetesen jött a kérdés: vajon mi lesz a következő részben? Hiszen míg az első résznél voltak elvárások, addig a második már meglepinek indult. Persze valamennyit már tudtunk, hiszen az előzetesből és a kiadott képekből kiderült, hogy John és Mary esküvőjére vagyunk hivatalosak, de hogy mi lesz a bűntény, és mennyi szerepet kap maga az esküvő, nem tudtuk. A címet is fel lehetett fogni utalásként, de nyilvánvaló volt, hogy annyira nem lesz egyszerű a helyzet, hogy átveszik az eredeti bűntényt. És nem is lett. Persze, előkerül az eredeti Sherlock történet, aminek a címe A négyek jele - ugye a sorozatban ennek a résznek a címe A hármak jele -, de csak nyomokban. Van törpénk, van Sholtónk, de azért elég más szerepben. Bár azért jó választás, mert ugye az eredeti történetben ez az a rész, ahol Watson megismeri Maryt, az ő esetét oldják meg. Jó választás az esküvői epizódhoz. Amikor pedig a végén a csavarral kiderül, hogy miért is lett ez a cím! Na, arra aztán biztosan nem számítottam.
Viszont bevallom, engem meglepett, hogy milyen nagy szerep jutott az esküvőnek. Én inkább valami olyasmire számítottam, mint ami a Robert Downey Jr féle Sherlock 2-ben is volt: Sherlock szenved, hogy esküvőre kell menni, aztán gyorsan lezavarják az esküvőt és Sherlock elrángatja Johnt bűntényt megoldani. De nem így lett, és azt kell mondanom, hogy örülök neki. Az egész rész tulajdonképpen - a két keretet kivéve - Sherlock nagyon hosszú beszéde, amelynek során elmesél néhány bűntényt, amit Johnnal igyekeztek megoldani. Így megint csak - mint az évad első részében - kapunk rengeteg visszaemlékezést, és ide-oda ugrálunk a jelen és a múlt között. Körülbelül a rész közepéig ezt kicsit sajnáltam. Nem mintha nem lettek volna nagyon viccesek Sherlock sztorijai, de kicsit frusztrált az egész. Egyrészt maradt megoldatlan bűntény - Bainbridge esete, aki mellesleg Dean Thomas a Harry Potterből, láttátok? -, másrészt hiányzott nekem a régi, jól bevált recept az előző részekből: valami lineáris dolog, egy bűntény, ami végigfut a részen. De aztán a végén kiderült, hogy tulajdonképpen megint megvezettek minket, és egy nagy bűntényről volt itt szó, amit darabokban kaptunk meg. És annyira jól összeállt, hogy imádtam!
De nem csak Sherlock beszéde az, ami az egész részen végig téma volt. Akármi történt is, újra meg újra visszatértünk a témához, amire számítani is lehetett: mi lesz Sherlockkal Watson nélkül? Néha nagyon egyértelműen került szóba dolog, néha kevésbé. Mrs. Hudson tapasztalt vén özvegyként mindkettőjükkel leült megbeszélni, hogy mennyire megváltoznak majd a dolgok, Sherlocknak volt egy telefonbeszélgetése is erről Mycrofttal, amikor a nyoszolyólány rákérdezett, hogy üresedés van-e a férfinél, az lopva John felé pillantott, amíg a padon ücsörgött Watson és Holmes szintén szóba került a dolog. Nem is beszélve azokról az alkalmakról, amikor Sherlock beszédében is előkerült a dolog.
És mindig ugyanoda tértünk vissza: bár boldogok vagyunk, amiért John boldog, ott van nekünk ez a különc férfi, akinek az életében John a legfontosabb. És most így vagy úgy, bizonyos szinten elveszíti. Az utolsó részre marad a kérdés, hogy vajon mennyire. A kilátások egyelőre nem túl kecsegtetőek, de erről majd később.
(Azért nagyon szép, mennyi mindent megtesz Sherlock a barátja kedvéért. Ír egy - nagyrészt - gyönyörű beszédet, zenét szerez, felkeresi az ara expasijait, hogy lekoptassa őket...)
A rész másik érdekessége szerintem az volt, hogy minden a szemünk előtt zajlott. Az eddigi Sherlock részekben előfordult, hogy voltak visszatartott információk, olyasmik, amik a háttérben történtek, így amíg nem kaptuk meg a válaszokat, esélyünk sem volt rá, hogy magunktól rájöjjünk. Ebben a részben viszont mindent megkaptunk ahhoz, hogy mi magunk is rájöhessünk a megoldásra - valószínűleg mégsem sikerült. Nekem például még fel is tűnt, hogy egyforma az öv, el is gondolkoztam rajta, hogy ennyire egyformák az egyenruhák a különböző posztokon, de eszembe nem jutott, hogy ennek szerepe lesz. Még úgy sem, hogy mindkét fickót láttuk öltözni vagy vetkőzni. Emellett láttuk a fotóst is, azt is, hogy Sherlocknak ekkor esett le valami. Láttuk a tűt a húsban. Sőt, továbbmegyek, az első gyilkosságot konkrétan láttuk! Amíg Sherlock és Watson a padon ültek és az őröket nézték, konkrétan végignéztünk távolról a gyilkosságot! Mégsem jöttünk rá.
Ami az egész részre jellemző: humor. Szerintem én Sherlock epizódon ennyit még nem nevettem. Sherlock beszéde már önmagában is elég vicces lenne, de aztán ott van minden más is, ami a meséjéből kiderül vagy azon kívül történik. Az egyik kedvenc jelenetem például, amikor Mary ravasz módon eléri, hogy Sherlock és Watson elmenjenek ügyet megoldani, és mindkét férfi boldogan jelzi, hogy igen, megcsinálta! Ő pedig áll, okét mutatva, egyszerre mindkettőnek! Az valami fenomenális! Egyre jobban szeretem Maryt, de tényleg. (Ja, és észrevettétek, hogy Marynek még a felsőjén is hüvelykujjak vannak? Bizony.)
A másik hihetetlenül vicces rész a legénybúcsú! Úgy, ahogy van, egyben. Már alapból az nagyon vicces, hogy Sherlockot részegen látjuk, de mint kiderült, a csúcs még csak nem is ez volt. A kitalálós játék halálos, ahogy Watson megkérdezi, hogy szép-e! Utána pedig ahogy részegen nekiállnak megoldani egy ügyet, ami egy nőről szól, aki egy szellemmel randizott. Amikor pedig Sherlock közli, hogy ez izgalmas, azt hisszük, hogy csak a részegsége szól belőle, aztán kiderül, hogy nem is! Mindenesetre sírva nevettem azon is, amikor felmérte a terepet - a tojás alakú szék különösen vicces volt -, meg amikor lehányta a szőnyeget! Watson meg állandóan befejezte a mondatait - a The game is on mondat különösen jó volt, aztán a He's cluing for looks! Nagyon vicces rész! De azért még egy üzenet ebből: nagy itt az összhang, na, ez tagadhatatlan. A legénybúcsú is azt jelzi, hogy ők ketten tökéletes páros, és ezért csak még jobban fáj a szívünk, amikor Sherlock a rész végén egyedül marad. Egész életében egyedül volt, de ez változott. Ahogy Watsonnak, neki is két ember fordította fel fenekestül az életét: előbb maga Watson, mert elérte, hogy barátok legyenek és ne akarjon egyedül lenni. Aztán Mary, mert "elvette" a társát.
Az apróbb dolgokat is agyon eltalálták. Nem tudom, lesz-e még szerepe, de Sherlock most már tényleg állandóan rossz keresztéven emlegeti Lestrade-et, a nyoszolyólányt és ahogy Sherlock pasira vadászott neki, imádtam, az is nagyon vicces volt, ahogy Sherlock igyekezett részt venni az esküvő teendőkben - az ültetés eldöntése kifejezetten tetszett, meg hogy Watsonnal ellentétben Sherlock tudta, mi a különbség a lila és az orgona között -, a kisfiús jelenetek, az a rész, amikor Sherlock szinte Nagy Ő-szerűen ülteti le a lányokat a szellemes klubból... Meg amikor Sherlock arról beszél, hogy játszanak gyilkosságosat, és Mrs.
Hudson benyögi, hogy szerinte most Sherlock előkelő helyen lenne a
meggyilkolandók listáján, Sherlock meg tök higgadtan megkéri a körülötte
ülőket, hogy tegyék messzebbre Mrs. Hudson poharát. Zseniális! A beszédből a kedvencem, amikor megkérdezi Watsont, hogy mit csinált rosszul, amiért mindenki szipog! Szóval ezek mind-mind nagyon tetszettek! És ki hitte volna, hogy Sherlock balettozik! Meg amikor beöltözik őrnek! A szociopatás megjegyzés, a drámakirálynő, a Nő felbukkanása. Ó, igen! És mielőtt elfelejtem. Molly és Tom, te jó ég! Hogy Molly mennyire nem érzi jól magát mellette, az elképesztő. Mikor Tom feláll az ötletével, látszik, hogy legszívesebben rákiabálna, hogy hallgasson már, és szegény Tom még egy villát is kap a kezébe. Na jó, tényleg nem tudom mindet felsorolni az összes apróságot, amit imádtam.
Mindenesetre az egész rész kapcsán, Benedict Cumberbatch elképesztő volt! A fejei meg úgy alapvetően a mozdulatai!
Már az előző rész után megkérdezte egy ismerős, de akkor nekem még nem tűnt fel a szavaik alapján. De emberek! Néztétek Mycroft kezét? Karikagyűrű van rajta! A gyűrűsujján, jobb oldalon. Megnősült!
Írtam, hogy a következő résszel kapcsolatosan egy-két dologra még kitérek.
Először is, amiről már beszéltem, a baljós előjelek Sherlock és Watson kapcsolatát illetően. Mrs. Hudson elmeséli a saját történetét: a legjobb barátnője azt mondta, mindig vele marad, aztán korán távozott az esküvőről, és azóta nem is hallott róla. És mit tesz Holmes? Megfogadja, hogy mindig - ugyanazt a szót használja, ki is hangsúlyozza - ott lesz, aztán korán távozik az esküvőről...
HP rajongóként pedig még egy dolog eszembe jutott, nem tehetek róla.
Továbbá baljós előjel lehet - bár reménykedjünk, hogy mégsem az -, amit Sholto mondott Holmesnak. Ők ketten egyformák, el kell fogadniuk a halált, amikor annak jönnie kell. (Még egy olyan rész, amiről egyébként HP dolog jutott eszembe. Dumbledore mondott hasonlókat.) Reméljük, hogy ez nem jóslat az évadzáró részre, mert nem tudom, még egy Sherlock halált hogy tudna elviselni a fandom.
Ó, és még egy dolog! Bármennyire is szeretem Maryt, már az előző részben is voltak aggasztó utalások arra, hogy vele kapcsolatban történni fog még valami. Most pedig azt hihetnénk, hogy ezzel a résszel nem kapcsolódunk a nagy egészbe, hol marad a főgonosz? Hát, most sem maradt el, még kicsit konkrétabb utalást is kaptunk rá, mint az előző részben. Amikor ugyanis Sherlock az esküvői jókívánságokat olvassa el, érdemes nézni az egyiknél Mary reakcióját:
És hogy ki az a Cam? CHARLES AUGUSTUS MAGNUSSEN
Mindenesetre, bármi lesz is, nagyon várom a folytatást! És már előre kivagyok, hogy ilyen hamar vége lesz megint. :(
sietek, még jövök és végig olvasom amit írsz, csak egy gyors megjegyzés: Mycroftnak mindig is volt gyűrűje... már az első évadban is, még hozzá a "rossz" kezén, megy is a találgatás azóta is, hogy mit jelent (az nem lehet, hogy Gatiss elfelejtette volna levenni, még az utolsó képet is tudatosan pakolták be a baker street-i lakásba szóóóval ilyen elfelejtés elképzelhetetlen).
VálaszTörlés