The Distance Between Us - Olvastam!
Erre a könyvre egészen véletlenül
találtam rá, hála a Bloglovin oldalnak. Megláttam a borítóját,
és rögtön
beleszerettem.
A történetről néhány szóban:
Caymen tizenhét éves, egyedül él
édesanyjával a porcelánbabákat áruló üzletük fölött. Amikor
kiderült, hogy gyermeket vár, Caymen apja felszívódott, hagyott
némi pénzt maga után, amiből az anyja megcsinálhatta az üzletet,
és azóta viszonylagos szegénységben élnek a babaüzlet
bevételéből. Caymen iskolába jár, végzős, de még nem tudja,
mit kezdhetne az életével, mert ott kell lennie az édesanyja
mellett, hogy segítsen a boltban, ahogy már évek óta teszi, hiába
utálja a porcelánbabákat.
Egy nap egy korabeli fiú jön az
üzletbe, hogy a nagymamájának babát vásároljon. Süt róla,
hogy gazdag, és ugyanolyan arrogáns, mint az összes gazdag. Caymen
– vagyis leginkább az édesanyja – szerint kétféle ember van:
a gazdagok és azok, akik a gazdagoknak akarnak eladni dolgokat. Ő
nyilvánvalóan az utóbbiba tartozik, tehát nem is állhatna
távolabb Xander világától.
A fiú mégis újra meg újra
visszatér, és Caymen már egyáltalán nem olyan biztos benne, hogy
a gazdagok feltétlenül utálni valóak.
Nagyon sok mindent szerettem ebben a
könyvben, és a legmegdöbbentőbb, hogy a legjobban a főhősnőt.
Ez elég ritka, de Caymen tényleg szerethető. Szinte minden
mondatából süt a szarkazmus, el se tudom mondani, hányszor
nevettem fel egy-egy megjegyzésén. A párosnak ő az erősebbik
tagja, ami romantikus könyveknél elég ritka. Persze, ő is
értetlen egy kicsit, néha nem vesz észre dolgokat, amik amúgy
kiszúrják a szemét, de összességében az egész könyvet
feldobta a száraz humorával és azzal, ahogyan a világot látja. A
férfi főhőst is nagyon lehet szeretni, félre ne értsen senki, de
Caymen kellemes változatosságot jelentett, míg Xander „csak”
egy kedves fiú.
Ami nagyon tetszett még – nem akarok
túl nagy poént lelőni – az a karriernapok ötlete. Caymen és
Xander ugyanis megpróbálják megtalálni egymás hivatását, ezért
egymásnak szerveznek programot, amikor kipróbálhatnak valamit.
Xander komolyan veszi a dolgot, de az egyik ötlet, amivel Caymen
előáll! Én konkrétan majdnem leborultam a székről, úgy
nevettem rajta!
És ez az egész könyvre jellemző.
Főként Caymennek hála nagyon vicces a könyv, és ettől lesz
különleges, kicsit több, mint egy átlagos tiniszerelem története.
Mert egyébként erről szól a könyv.
Egy tiniknek szóló romantikus regény, természetesen van szerelmi
háromszög is, háttérben meghúzódó titkok Caymen édesanyja és
édesapja körül. Van egy lepcses szájú, kicsit túlságosan is
nyomulós legjobb barátnő is... Szóval minden olyan elem, ami
általában az ilyen történetekben előfordul. De a humor igazán
szórakoztatóvá tette.
A végén a csavar nem pont az volt,
amire számítottam, szóval nekem az is kicsit feldobta a regényt,
amikor már épp azt hittem, hogy kétségbe fogok esni.
Viszont a szarkazmuson kívül a
legjobb dolog: a porcelánbabák. Komolyan mondom, ezektől a
babáktól én mindig hideglelést kapok, viszont nagyon sokan
vannak, akik gyűjtik őket. A babáknak neve meg saját története
van, és az igazi fanatikusok fejből tudnak róluk mindent. Érdekes
volt látni őket ebben a könyvben mindkét szemszögből. Szerintem
az írónő tökéletesen használta a babák adta lehetőséget,
feldobta kicsit a bolti jeleneteket, és sokkal különlegesebb volt
így, mintha csak egy szokványos fűszeresük lenne vagy ilyesmi.
Összességében nekem nagyon tetszett
a könyv, egyszerű, de szórakoztató nyári olvasmány, a tinikről
szóló romantikus könyvek kedvelőinek.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése