Ezt a könyvet még a Molyon találtam, és rögtön megtetszett a története, és fel is került a listámra.
Valószínűleg dobogós lenne A leghosszabb című könyvek, amiket olvastam toplistámon.
Tehát a történet röviden:
Amber és Jake testvérek, két év korkülönbség van közöttük. Még gyerekek, amikor a történet kezdődik, rettegve várják haza édesapjukat vacsorára. Tudják, hogy ha bármi rosszat tesznek, akkor annak verés lesz a vége. Mert így megy ez náluk: elég egy rossz mozdulat vagy egy rosszul megválasztott mondat, és édesapjuk haragja máris fellobban, és annak az édesanyjuk és ők isszák meg a levét. Ezúttal Amber véletlenül kiborítja a gyümölcslevét, mire az apja bedühödik, Jake próbálja megvédeni, ő kapja a verést. Amikor Amber egyedül marad a szobájában, sír, és megtudjuk a gondolataiból, hogy vasárnaponként, amikor az édesanyjuk edzésre viszi Jake-et, még szexuálisan is zaklatja a kislányt. A szomszéd fiú, Liam, aki Jake-kel egyidős és a fiú legjobb barátja, látja a szobájából Ambert sírni. Átmászik hozzá, hogy megvigasztalja, és végül véletlenül elalszanak. Másnap este megismétlődik a dolog, aztán megint és megint.
Nyolc évvel később Amber már tizenhat, Liam tizennyolc éves, és még mindig együtt alszanak éjszakánként. De lehetséges, hogy a dolog már nem is olyan ártatlan, mint régen?
És hogy mi fogott meg annyira ebben a történetben? Imádom az olyan jeleneteket, amikor egy nyilvánvalóan szerelmes pár együtt alszanak anélkül, hogy bármi szexuális jellegű is történne. Az együtt alvás nagyon intim dolog, és az ilyen jelenetekben általában csak úgy áramlik az energia: a visszafojtott érzelmek, a szexuális feszültség... Ez a könyv pedig erre épül, és bizony nagyon sok ilyen jelenet van benne, még ha egy bizonyos ponton át is fordul a dolog már nem csak alvássá. :)
A történet váltott szemszög, főként Amber szemén keresztül követjük az eseményeket, néha azonban Liam gondolataiba is bepillanthatunk. Ők ketten tehát a főszereplőink, kettejük közül nem meglepő módon Liam az erősebb karakter. Amber sokszor bizonytalan, van egy konkrét jelenet, ahol nevetnek kellett, hogy hogy lehet ennyire sötét (nagyon félreérti, mit mond neki Liam), Liam ezzel szemben határozott, pontosan tudja, mit akar, és kivárta a megfelelő pillanatot, hogy megszerezze. Akkor azonban, amikor sikerül, mindent megtesz, hogy meg is tartsa. Csak két évvel idősebb a lánynál, de tetszik, hogy a cselekedeteiben látszott, hogy sokkal érettebb nála.
Ketten együtt nagyon jók, tényleg olyanok, mintha egymásnak teremtették őket. Nagyon tetszett például, hogy Liam hogyan képes megnyugtatni Ambert, amikor pánikrohama van. És nagyon szerettem az apróságokat, amik kettejük múltjából kiderültek, hiszen mégiscsak gyerekkoruk óta ismerik egymást.
A mellékszereplők is nagyon szimpatikusak voltak. Különösen szerettem a védelmező bátyót, Jake-et, szívesen olvastam volna róla még többet. Illetve Kate-ről is nagyon szórakoztató volt olvasni, ő a túlpörgött, szabadszájú, mindenkivel flörtölő legjobb barátnő. Mindkettejük történetét nagyon szívesen elolvasnám.
Tetszett, ahogyan a családon belüli erőszak témáját kezeli a történet, nem is kérdés, hogy ilyen esetben nem szabad hagyni, hogy folytatódjon a dolog, cselekedni kell. A módszereikkel nem feltétlen értek egyet, szerintem a rendőrséghez kell fordulni, de az alap üzenet benne van.
Emiatt és még egy másik dolog miatt - nem akarok spoilerezni - egy-két jelenetnél kicsit megszakadt a szívem, a lehető legjobb értelemben.
Ami nem tetszett, vagy nem annyira tetszett... Amber hosszan ecseteli, hogy nem fog lefeküdni Liammel még jó ideig, gyakorlatilag a szájába rágja a fiúnak, hogy lehet, hogy hónapokig, évekig várhat majd rá, ehhez képest végül nagyon gyorsan megtörténik a dolog...
Illetve a vége nekem már kicsit sok volt, minden szálat szeretett volna happy enddel elvarrni az írónő, úgyhogy akkor volt már a boldogság... Szerintem erre már nem lett volna szükség.
Összességében ez egy igazi romantikus történet, még a komoly téma ellenére is, és annak szerintem nagyon jó.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése