Feminizmus
„A feminizmus az a radikális gondolat, hogy a nő is ember”1
Amióta világ a világ, a nemek közötti különbségek nyilvánvalóak. De ezek a különbségek vajon jobbá teszik egyik nemet a másiknál? Alapot nyújtanak ahhoz, hogy egyik nem a másik fölé rendelje a sajátját? Én azt mondom, nem.
Tény, hogy a nők és a férfiak között vannak biológiai különbségek. Némelyek ezek közül szembetűnőek, például a férfiak erősebb testfelépítése vagy a női test kerekdedebb vonala. A tudomány fejlődése magával hozta, hogy a nemek közötti különbségekre is egyre több példát találhatunk. „Egyértelműen bizonyítható, hogy a férfiak térérzékelése jobb, mint a nőké, akik inkább a verbális képességek terén tűnnek ki. De ugyancsak jobb a nők tapintási, ízlelési és szaglási képessége. A nők jobban látnak sötétben, míg erős fényben a férfiak vannak előnyben. Ugyanakkor a férfiaknak szűkebb a látómezejük, de mélységélesség és a perspektíva érzékelése nagyobb, a nők periférikus látása nagyobb teret fog át.”2 De ezek az alapkülönbségek az egyes egyének között is mutathatnak varianciát. Nem létezik-e a világon olyan nő, aki erőben felülkerekedik a másik nemen?
A nemek közötti különbségek közül manapság a férfi és a női agy közöttiek a legkutatottabbak. A legfrissebb tanulmányok szerint az eltérés meglepően nagy. „Az ontariói McMaster Egyetemen dolgozó tudósok nemrég arra az eredményre jutottak, hogy a nők agyában bizonyos területeken sokkal sűrűbben helyezkednek el az idegsejtek, mint a férfiakéban. Így például a magasabb szintű szellemi tevékenységekért felelős homloklebenyben 15%-kal is nagyobb lehet a sűrűség. Ez az a hely az agyban, amely a döntéshozásban, a személyiség kialakításában, a tervezési és feladat-végrehajtási memóriában fontos szerepet játszik. Dr. Tonmoy Sharma, a nagy-britanniai Stonehouse kórház pszichiátriai konzultánsa ellenben sietett leszögezni, hogy a nők és a férfiak mentális képességei azonosak”3 Ezek szerint az agyunk bár felépítésben különbözik, teljesítményben nem. Tehát szellemi képesség alapján nem rendelhetjük a férfiakat a nők fölé, és fordítva.
Más különbségek, bár nem olyan szembetűnőek, sokkal nagyobb jelentőséggel bírnak. Ezek közül a legfontosabb a gyermekek kérdése. Tény, hogy bár a férfiak nemzik az utódokat, de a nők hordják ki őket. Ők azok, akik táplálják és felnevelik a gyermekeket. Miután ezt tisztáztuk, felmerül a kérdés: valóban a férfiaknak van nagyobb szerepe az utódgondozásban?
A férfiak utódnemzése a világban mégis gyakran a gyengébbik nem alárendeltségével párosul. A korai matriarchális társadalmak helyére a patriarchális lépett, és ez a társadalmi berendezkedés már az ókor óta folyamatosan fennáll. Hiába volt a világon türannisz, oligarchia vagy akár demokrácia, a nők elnyomása a XIX.-XX. századig nem nagyon változott. Ezen csak a feminizmus megjelenése változtatott, ami bár sokat javított a nők társadalmi elnyomásán, de nem tudta teljesen eltörölni azt.
De a nyilvánvaló biológiai különbségek még nem nyújthattak jogos alapot ehhez az elnyomáshoz. Azonban erre utaló forrás már az Ószövetségben fellelhető. A teremtésnél még egyenlőség uralkodik a két nem között. „Általánosan elfogadott értelmezés szerint különös jelentősége van annak, hogy a nő, az asszony, noha sorrendileg csak Ádám után, mégis az első embernek oldalbordájából, tehát nem a fejéből, nem a lábából, hanem az oldalából teremtetik. A történet mélyebb értelme szerint: a nő a férfi mellé rendelt, tehát mellé-, s nem alárendelt státust foglal el; vele egyenrangú társ, Ádámhoz (azaz az emberhez) illő.”4 Azonban később Éva az, és nem Ádám, aki leszakítja a Tudás fájának gyümölcsét. És ezzel megszületik alárendelt viszonya is. Ahogy a Bibliában áll: "(...) az asszonynak mondta: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szülsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.”5
Később erre alapozva több mitológiai forrásban találhatunk hasonló utalásokat arra, hogy minden rossz a nőknek köszönhető a világban. Például Pandora a görög mitológiában, aki a szelence kinyitásával az emberiségre szabadítja az összes csapást: betegséget, bánatot, szegénységet, bűnt stb.
Nem meglepő az sem, hogy az irodalom is gyakran érintette a kérdést. „De hadd jegyezzem meg, kegyed ellen szól az irodalom valamennyi prózában vagy versben megírt története. (…) soha életemben nem ütöttem fel olyan könyvet, amelyben ne olvashattam volna a nők állhatatlanságáról. Dalok, közmondások szólnak a nők szeszélyességéről.”6 Így mindig ott volt az érv amellett, hogy miért uralkodhatnak a férfiak a nők fölött.
De mind a bibliai, mind az egyéb irodalmi forrásokra azonnal jöhet a jogos ellenérv: „De hát ne hivatkozzunk könyvekből vett példákra. A férfiak mindig előnyben voltak velünk szemben, elmondhatták a maguk történetét, magasabb rendű neveltetésben részesültek; a toll is az ő kezükben volt. Nem ismerem el, hogy a könyvek bármit is bizonyítanak.”7
A feministák örömére azonban a férfiak között is akadtak olyan gondolkodók, akik egyenlő elbánásban részesítették volna a „gyengébbik” nemet. Platón például az ideális állam berendezéséről szóló utópiájában a nőket ugyanolyan oktatásban, nevelésben részesítené, mint a férfiakat, és ugyanolyan feladatkör végzésére gondolja őket alkalmasnak.
A nemek közötti különbségek kérdését kiélezte a tömegoktatás elterjedése is, és azok a társadalmi és gazdasági folyamatok, amelyek oda vezettek, hogy a világ számos országában általánossá vált az oktatás mindkét nem számára. Az, hogy az oktatásban egyre több nő részt vehetett, nagy hatással volt nemcsak az oktatásra, hanem a társadalom egészére. Egyre fontosabb kérdéssé vált például a nemek aránya a felsőoktatásban.
A nemek közötti szakadék fenntartója a „társadalmi nem”. A társadalom más szerepeket osztott a férfiakra, és másokat a nőkre. Ez a kezdetektől így van. Eszerint a férfi dolgozik, részt vesz a politikában, míg a nő otthon marad, vezeti a háztartást és neveli a gyerekeket. A mai modern társadalomban azonban már ez is eltűnőben van. A nők ma már elvileg ugyanolyan karriert futhatnak be, mint a férfiak. Szavazati joguk van, tehát részt vesznek a politikában. Hiába azonban a törvényi egyenjogúság, ha sokan még a mai napig hiszik, hogy a férfiakat a nő fölé rendelte a természet vagy valami nagyobb hatalom. A társadalmi különbségeket már csak ez a megszokás tartja fenn.
Én azonban azt mondom, hogy a nőknek nem kell lejjebb állnia a társadalmi ranglétrán. Miért kellene elfogadnia az alárendeltségi viszonyt annak a nemnek, ami olyan nagy embereket (harcosokat, tudósokat, művészeket, gondolkodókat) adott a világnak, mint Boudica, Jeanne d’Arc, Erzsébet és Viktória királynő, a Bronte nővérek, Marie Curie vagy épp Teréz anya?
Idézetek
1: Ismeretlen feminista
2,3: Gyöngyi Annamária: Az agy neme
4: Hell Judit: Nemek egyenlősége/egyenlőtlensége - feminizmus a nyugati világban
5: 1 Móz. 2., 4.
6,7: Jane Austen: Meggyőző érvek
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése