Becca Fitzpatrick: Csitt, csitt (Hush hush)
Meg is érkezett az első bejegyzés, bár bevallom, eltartott egy ideig. Nem a könyv olvasása, hanem az, hogy melyik is legyen az, amelyikről először írok. Logikus választásnak tűnt volna valamelyik nagy szerelmem (Harry Potter, Twilight), de ezekről annyit tudok beszélni/írni, hogy ezt egyelőre inkább halasztom. :D
Szóval, a sorban az első egy olyan könyv, amit tegnap fejeztem be (éjjel 1-kor :D), és ma délelőtt még egyszer átfutottam. Ha annyit mondok, hogy alig pár órába telt, amíg elolvastam a könyvet, mert nem tudtam letenni, akkor ez sokat jelent. Pedig úgy 3 hete már átfutottam egyszer angolul is.
Pár szó az alaptörténetről:
A könyv főszereplője Nora Grey, aki egy teljesen hétköznapi lány. Legalábbis első ránézésre annak tűnik, de ahogy a történet elindul, rájövünk, hogy igenis van amiben, ha nem is természetfeletti módon, de különleges. Van egy olyan barátnője, akire mindig mindenben számíthat, Vee. Egyedül él édesanyjával, mert apja meghalt. Az iskolában jól tanul, de egy tantárgy kicsit nehezebben megy neki a többinél: a biológia. És itt kezdődik a történet. Új padtársa, Folt felbukkanása egész életét felfordítja. Hogyan küzd meg Nora a titokzatos idegennel, aki bármilyen sötét is, nagy hatást gyakorol rá? Ki a titokzatos idegen, aki megpróbál félelmet kelteni benne? Talán pont a fiú?
Innentől SPOILER!!!!!
Véleményem ömlesztve:
A kezdő szituációnál éreztem egy kis deja vu-t. Biológiaóra? Új, titokzatos padtárs? Honnan is olyan ismerős ez nekem? (Igen, akik a Twilight-ra tippeltek, jól gondolják. :D) De a prológus, illetve a könyv elején található idézet biztosított róla, hogy nem egy újabb vámpíros történettel állok szemben, hanem valami mással: angyalok. Ez az egész új divat nekem nagyon tetszik. Imádom a vámpíros, vérfarkasos sztorikat, de felüdülés végre valami új.
A történet nagyon izgalmas, ami főleg az egész regényen keresztül fennmaradó titkoknak köszönhető. És bár a rejtély a kulcs, az írónő már a könyv legelején csöpögteti az utalásokat a végkifejletre. A prológus önmagában előrevetíti a fő bonyodalmat, amit Chauncey felbukkanása biztosít. (Valljuk be, a Miss Greene-ként megjelenő Dabria nem bír túl nagy jelentőséggel, mint gonosz. Szerepére csak arra korlátozódik, hogy Nora minél többet megtudjon Folt titokzatos világából.) Utalásként gondolhatunk például arra, hogy Folt angyalomnak szólítja Norát, vagy akár arra, amikor Nora megjegyzi, hogy nem úgy viselkedik vele Folt, mintha ő lenne az őrangyala. Innen már egyenes az út a végkifejlethez.
Nagyon tetszett az a jelenet, amikor Folt és Nora egy motelban ragadnak, és kénytelenek megosztani a szobát. Itt van az is, amikor Folt engedi Norának, hogy belenézhessen az emlékeibe, annak ellenére, hogy tudja, hogy a lány sok olyat megtudhat, amire nem a legbüszkébb. Ez a rész elképesztő. A nagy iskolai Jules akciónál viszont végig egy kérdés járt a fejemben? Hol van már Folt? Mert ugye ő ment be először, mégis Jules-nek volt ideje, hogy kínozza a gondolatokkal Norát, majd közelharcot vívjanak, végül Nora még Vee-t is megkereste. Eközben hol a fenében volt Folt? Mindezek ellenére a végső harc jó volt, és bár Jules a főgonosz, én nagyon is meg tudom érteni a szenvedést, amit Folt miatt kellett átélnie. Nem csoda, hogy bosszút akart állni. Más kérdés, hogy a módszerei nem a legjobbak. És ezzel párhuzamosan Foltot sem tudjuk elítélni, azért, amit tett. Ördögi kör. Talán az egyik kedvenc részem, amikor Folt pár pillanatra megszállja Nora testét, és úgy próbál segíteni rajta. Aztán a lány feláldozná magát, de Folt nem hagyja, és így végül minden jól alakul, hiszen Folt Nora őrangyalává válik.
Az mondjuk megmarad hátráltató tényezőként, hogy Folt még mindig nem érez semmit, de ez remélem majd megoldódik. De mint tudjuk, nem lehet minden tökéletes. Valami hátráltató tényező kell. Edwardnak ott van a Bella vére iránti vágy, Foltnak pedig, hogy fizikailag semmit nem érez.
Pár szó a főbb szereplőkről:
Nora… Mit is mondhatnék? A szokásos. Átlagos lány, aki jól tanul, árva, rendkívül önálló… Nem hangzik ismerősen? Nagyjából ez jelenti mostanság a fantasy regények alapját. A főszereplő általában ezekkel a tulajdonságokkal bír (Harry Potter, Eragon vagy akár Bella). Szóval róla nem sok szót kívánok ejteni, mindenki döntse el, mi a véleménye róla. :D
A másik főszereplő, Folt… Mit is mondhatnék? Ő úgy tökéletes, ahogy van. Kellően titokzatos, sötét, és mindeközben védelmező. Rendkívül humoros beszólásai vannak, ami feldobja az egész könyvet, és nagyban hozzájárul az élvezhetőséghez. A kedvenc részeim mind hozzá kötődnek. Nagyon tetszik, hogy amolyan ellentétes Edward, azzal, hogy mindig erotikus megjegyzésekkel szekálja Norát. Nagyon kell az ő vidámsága.
Cím: Na, ezt őszintén szólva nem igazán tudom hova tenni. A hush hush legalább még hangzik valahogy, de a Csitt, csitt... Nekem nagyon nem tetszik. Ráadásul nem is nagyon értem. Ez mire vonatkozik? Folt titoktartására? Vagy arra, hogy Nora végig magában tartja a különleges dolgokat, amiket megtud?
Kedvenc karakter: Egyértelműen Folt, ez nem is kérdés. Nélküle ez a könyv feleennyire sem lenne élvezhető.
Legkevésbé tetsző karakter: A barátnő, Vee. Szerintem tenyérbemászó. Nem tudom jobban megfogalmazni.
Ami tetszett: Végre nem vámpíros… Az egész bukott angyalos dolog nagyon bejön.
Ami nem tetszett: Hű, ez nehéz kérdés. Határozottan nincs ilyen, de talán azokra a részekre mondanám, ahol Folt nem volt jelen, de Vee igen. :D
Kiknek ajánlom: Mindenkinek, aki szereti a természetfeletti történeteket, és nem zavarja egy kis romantika. :D
Borító: 10-es. Én, személy szerint imádom. Tökéletes. Egy kérdés merült csak fel benne, hogy vajon hogy fényképezték a képet? Mert ha a pasi testtartását nézzük, nem áll, hanem mindenképp a levegőben kellett lógni. Vagy nem? Erre kíváncsi lennék. Viszont, ha valakit érdekel, ki a pasi a képen, írjon! Én tudom… :D
Amivel esetleg összekötném: Egyértelműen Fallen. Ez nem könyv (bár abból van), hanem egy 3 részes minisorozat. És, mily meglepő, bukott angyalokról szól. Elképesztően jó. A főszereplő Paul Wesley, akit a Vampire Diaries sorozatból ismerhettek. A sorozatban ő egy Nephilim, aki arra született egy jóslat szerint, hogy megváltsa a bukottakat.
És egy kis extra... Itt elovashatják a Prológust, ami nem a történet szerves része, de szerintem nagyon titokzatos, és a történet szempontjából fontos is.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése