Nyomorultak

Sziasztok!

Ígértem véleményt a Nyomorultak filmről, hát itt van:


Nyomorultak. Elég nehéz erről a filmről véleményt írnom, több okból is. Egyrészt még nagyon friss az élmény, másrészt elég nagy elvárásokkal indultam neki a filmnek. És harmadrészt szeretném megjegyezni, hogy nem olvastam a könyvet, nem láttam a musicalt, nem láttam másik filmadaptációt sem. Valamicskét tudtam a történetről, gyerekkoromban láttam belőle egy rajzfilm verziót, de abból nem sok mindenre emlékszem, édesanyám mesélt róla, szóval azért a sztorit nagyjából ismertem, illetve musicalrajongóként 2-3 dalt hallottam és szerettem már amúgy is.


Már egy-két éve tudom, hogy ezt a filmet meg fogom nézni, nagy eséllyel moziban. Ahogy már írtam is, szeretem a musicaleket. De nem ez volt az oka annak, vagyis nem csak ez, hogy ennyire érdekelt ez a film. Amikor megláttam, hogy Hugh Jackman szerepel majd benne, és ráadásul énekelni is fog, már megfogtak. Amikor Anne Hathaway is felkerült az IMDb listájára, már biztos voltam benne, hogy látnom kell. És ahogy szépen sorban jöttek a többiek (Helena Bonham Carter, Eddie Redmayne, Amanda Seyfried, Russel Crowe – bár utóbbit nem kedvelem túlzottan), tudtam, hogy elvesztem. A mai napig csodálom, hogy hogy sikerült ilyen zseniális szereposztást összehozniuk. És csak mellékesen megjegyezném, hogy imádtam A király beszédét, szóval Tom Hooper is kecsegtetően hangzott.

Hát nem gyönyörűek?


Aztán egyre jobban közeledett a film, láttam Anne Hathaway új haját, képeket a rab Hugh Jackmanről, és végül az első előzetest. Az az előzetes... Ahogyan Anne Hathaway énekére összevágták a jeleneteket. Rendes sokkolt! Gyönyörű és megrázó volt egyszerre. Aztán egy kulisszák mögötti videó még tovább fokozta a lelkesedésemet, az, amelyikben arról beszélnek, hogy végig élőben éneklik a dalokat, és hogy ezt még egy musicalfilmben sem csinálták így eddig. Ez komolyan megdöbbentett. Hogy még senkinek sem jutott eszébe így. De valahogy tényleg helyénvalónak tűnt, hogy ezt nem egy Grease vagy egy High School Musical jellegű filmmel próbálták meg így, hanem a Nyomorultakkal. Mert ebben tényleg sokkal nagyobb szerepe van az érzelmeknek, mint a táncikának. (Lehet, hogy ez most úgy hangott, mintha azokkal bajom lenne. Jegyzem meg, imádom a Grease-t és a High School Musicalt is, mielőtt még valaki leharapja a fejem. :D)




Aztán a kinti premier óta mást se hallok, csak hogy ilyen meg olyan Oscarra esélyesek az egyes szereplők. Anne Hathawaynek gyakorlatilag már elkönyvelték a Legjobb női mellékszereplő szobrát, és szinte biztosnak tartják, hogy Hugh Jackman is kap legalább egy jelölést. De akár Eddie Redmayne is esélyes lehet, csakúgy mint az, hogy jelölik a filmet a legjobb rendező, legjobb film, legjobb betétdal, legjobb smink, legjobb... kategóriában, a végső díjak számával pedig nagy eséllyel megdönti majd az eddigi musicalrekorder

És komolyan az a véleményem, hogy ez a film szinte minden díjat megérdemel.
Hugh Jackman egész egyszerűen elképesztő. Ahogy rabból úr lesz, aztán a végén már egy megtört ember, és nem tudok nem arra gondolni, hogy mekkora tehetség kell ahhoz, hogy hitelesen el tudja játszani ezt, aztán szépen átlibbenjen az X-Men filmekbe. Eddig is szerettem a hangját, ezután is fogom. És attól sem tudok eltekinteni, hogy imádom, mint embert is. Szóval nagyon-nagyon remélem, hogy tényleg megkapja legalább a jelöléseket, és azért nem merek rögtön díjakat jósolni neki, mert nehezebb helyzetben lesz a Legjobb férfi főszereplő kategóriában, mint Anne Hathaway a Legjobb női mellékszereplőben. (Illetve tartok tőle, hogy nem igazán akarnának musicalnek díjat adni az egyik főszereplő kategóriában.)
Anne Hathaway hozta, amit vártam tőle. Évek óta figyelem, ahogy lazán lesöpri magáról a Neveletlen hercegnő szerepét, és újra meg újra bizonyítja, hogy mennyire sokszínű. És az is nagyon tetszik benne, hogy egyformán elvállal drámaibb szerepeket és vígjátékokat is. Azt már azóta a bizonyos Oscar-díjátadó óta tudom, hogy jól énekel (igen, pont Hugh Jackmannel énekelt), illetve közben az is kiderült számomra, hogy majdnem ő lett Christine az Operaház fantomja filmben is. Szóval az, hogy jól énekel, nem lepett meg. És tényleg jól énekel. És nagyon jól hozza Fantine-t, még ha kicsit keveset szerepel is, mert hát...
Samantha Barkst nem ismertem, de nagyon-nagyon jó Eponine volt, és muszáj megjegyeznem: Hogy lehet valakinek ilyen vékony dereka?
Eddie Redmayne imádom, most is így volt, ezen már meg sem lepődtem. Amanda Seyfried is hozta, amit általában, ahogyan Helena Bonham Carter és Sacha Baron Cohen is.
Russel Crowe... Na igen, ő a gyenge pont, ő a szinte a minden díjat megérdemelben. Mindkét szempontból kicsit kevés volt a többiekhez képest, színészileg és énekben is, de igazából engem azért annyira nem zavart, mint sokakat körülöttem. :D Mindenesetre a végén koppant, szó szerint.

És ha már színészek, meg kell jegyeznem, hogy a két gyerekszínész mennyire jó volt. Cosette és Gavroche is, és ahogy a kis Cosette énekelt. Hát szerintem valami gyönyörű volt. Isabelle Allen és Daniel Huttlestone egyébként. Kíváncsi vagyok, fogjuk-e még őket másban is látni, mindkettőjüknek ez az első filmje.

És akkor a történet... Nagyon tetszett, ahogy végig Jean Valjean van a fókuszban, ahogy látjuk az árnyalatait, a vívódásait. Hugh Jackmannek a szemében látni lehetett mindent.
Tetszett, ahogyan hasonló élethelyzetekben visszatértek bizonyos dallamok, más szöveggel (pl. az elején a rabok dala a koldusok dalaként), bár ez nyilván a musical érdeme.
Tényleg nagyon hatásos volt, hogy élőben énekeltek, így utólag el sem tudom képzelni, milyen lett volna a film, ha előre felveszik őket stúdióban, biztosan teljesen más lett volna a hatás. Néhány jelenet kifejezetten megrázott, abszolút pozitív értelemben, pl. Fantine sorsa, Gavroche halála...
Utóbbit meg is könnyeztem, ahogy egyébként az utolsó nagyjelenetet is, ami tényleg gyönyörű volt. Egybekötve Jean Valjean halálával, ami szintén nagyon szépre sikeredett szerintem.
Jó ötlet volt az is, hogy az ilyen monológszerű daloknál közelről mutatták a színészek arcát: így sokkal jobban látszódtak az érzelmek, néha megdöbbentő is volt. Például amikor Eddie Redmayne a végén az üres székekről énekel, és a dal közben kicsordul egy könnycsepp. Az nagyon megmaradt bennem. És szeretném megjegyezni, hogy ezeknél a jeleneteknél nagyon örültem, hogy a feliratot nem tették rá az arcukra, hanem kitolták oldalra a vásznon.
Nagyon tetszett, hogy elég realistán közelítették meg a dolgot. A fogak sárgák-feketék, ahogy kell, a vér ott van a harc után, ahogy a holttestek is, a csatornában folyik, ami folyik, a rabok szőrösek és megviseltek, az utcalányok leéltek, az emberek reményvesztettek. De Tom Hoopertől ezt is vártam.

Na, ennyit az áradozásról, és akkor jöjjön az, ami kevésbé tetszett, mert azért ilyen is van. Az egyik a szerelmi szál. Ez az első látásra megszeretni dolog valahogy nem jött át nekem, ahogy Eponine szálát sem éreztem annyira kifejtettnek. De nem tudom nagyon a szemükre vetni a dolgot, feltételezem, a könyvben ennél azért részletesebb az egész, és pont ezért megrázóbb is minden – az, ahogy Marius harcol és ahogy Eponine meghal. Itt kicsit kifejtetlennek éreztem, de így is 160 perc, az adaptációk nehézsége itt is megjelenik, főleg mivel a Nyomorultak egy meglehetősen hosszú regény. Illetve ugyanígy az időhiányból fakad gondolom az is, hogy én szerettem volna a történelmi háttérből is esetleg kicsit többet kapni. De ahogy mondtam, ezekre sem nagyon tudok haragudni, a fenti okokból.
És a felirat. Én nem ismerem az eredeti fordítást, szóval ez a része nem zavart. De volt egy-két hm... érdekes megoldás. Például nem hiszem, hogy akkoriban nagyon használták az érti a dörgést kifejezést. Just sayin'.

Számomra összességében a filmet Hugh Jackman viszi a hátán, imádtam minden percét, amikor a vásznon volt. A játékát és a hangját is, és hogy ennyire más, mint amilyennek megszoktam. (Igen, X-Menen szocializálódtam. :D) Mindenkinek csak javasolni tudom, hogy nézze meg a filmet, és egészen őszintén mondom, hogy alig várom – ezért is – az idei Oscar gálát, egyrészt azért, hogy megtudjam, milyen kategóriákban nyernek, másrészt az elrejtett Nyomorultak utalások miatt a műsorban. Végre lesz miért és kiért (remélhetőleg kikért) szorítanom. :D
Oszd meg Google Pluson

A szerző: Deszy

Deszy a bloggerkedést fanfictionökkel kezdte, azután hamar más területre nyargalt. Jelenleg könyves blogot vezet, Cassandra Clare rajongói oldalát, előzeteseket feliratoz, és próbál képben maradni a kedvenc színészei és sorozatai tekintetében is.
    Blogger Comment

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése