Na jó, azzal kezdeném, hogy ennek a könyvnek a bemutatóján volt szerencsém ott lenni még tavaly, és a Könyvmolyképző Kiadónak hála kaptam belőle egy példányt, amit ezúton is nagyon köszönök. Ráadásul dedikáltattam is, úgyhogy ez is egy kiemelt darabja a könyvtáramnak. :) A könyvbemutató előtt nem sokat tudtam róla. Igazából csak annyit, hogy láttam, hogyan lett ez a borító, és tudtam, mi a címe. De amikor a helyszínen kiderült, miről is szól a történet, rögtön érdekelni kezdett. Nem az a sima romantikus sztori volt, amivel mindig találkozik az ember. És különösen érdekes, hogy igaz történet. Ahogyan az írónő mesélt róla, elképesztő vágy fogott el, hogy végre olvashassam. (Egyébként a könyvbemutatóról írt beszámolómat itt olvashatjátok: http://deszy-diary.blogspot.hu/2012/11/konyvbemutatok.html)
Jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor miért most fejeztem be és miért most írok róla véleményt. Nos, a válasz egészen egyszerű. Ez egy olyan történet, ami rögtön magával ragad, viszont véleményem szerint kell hozzá egy hangulat. És úgy alakult, hogy nekem tavaly év végén túlságosan jó hangulatom volt, ezért inkább vártam, hogy tényleg igazán át tudjam érezni.
A történet főhőse egy magyar költőnő, aki éppen a könyvbemutatóján ücsörög, és egy riporter igen személyes kérdéseire válaszol. Végül úgy dönt, elmeséli az igaz történetét annak, hogyan is születtek a kötetben szereplő versek.
Minden egy csöngei kirándulással kezdődött, amikor váratlanul rátalált a szerelem. Nem az olyan futó szerelem, hanem az a fajta, amit szinte sorsszerűnek érez az ember. Az az öt nap, amit végzős egyetemistaként utoljára a diáktársaival töltött, mindent megváltoztatott. Az egész élete fenekestül felfordult.
Ennek a szerelemnek a születését és beteljesedését követhetjük végig a regényben.
Na, és akkor a véleményem. Ez a könyv egész egyszerűen elképesztő! A fájdalom csak úgy süt a lapok közül! (Ezért mondtam, hogy hangulat kell hozzá. :D) Ahogyan Zakály Viktória a szavakkal bánik, az hihetetlen. Gyönyörű nyelvezete van az egésznek, nem is tudom, olvastam-e már ilyen szép nyelvezetű regényt. Ez és a történet elérik, hogy gyakorlatilag azt éreztem, hogy valaki benyúlt a mellkasomba, és a szívemet markolássza.
Különösen érdekes volt az egészet annak tükrében olvasni, hogy igaz történet. Belegondolni abba, hogy ez tényleg megtörtént... Ez valahogy még megrázóbbá tette az egészet.
Imádtam a fejezet eleji versrészleteket, amiket szintén Viki írt. Ezt tudva már nem is olyan meglepő, milyen gyönyörű szavakkal írta meg a regényt is, hiszen egy költőnőről beszélünk!
Ami igazából meglepett, és számomra még mindig furcsa, hogy ez vörös pöttyös lett. Valahogy sokkal érettebbnek és komolyabbnak érzem, mint a többi könyvet, amit ebben a sorozatban éreztem.
Na, hát nem szaporítom tovább a szót, tényleg érdemes elolvasni ezt a könyvet, és szerintem mindenki akkor érzi át igazán az egészet, nem pedig egy olyan kusza beszámolót olvasva, mint amilyen ez. :)
Kelly és Lupi oldalán nyerhettek is belőle egy dedikált példányt. Katt ide: http://www.kellyolvas.com/2013/01/zakaly-viktoria-szivritmuszavar.html
Itt olvashattok belőle egy hosszabb, 53 oldalas részletet: http://konyvmolykepzo.hu/reszlet/szivritmus.pdf
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése